Kemény Zoltán
| Kemény Zoltán | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Banica, Hunyad megye |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1927–1930) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Zoltán témájú médiaállományokat. | |
Kemény Zoltán (Banica, (Erdély), 1907. március 21. – Zürich, 1965. június 14.) magyar szobrász. Ő volt eddig az egyetlen magyar, aki megnyerte a szobrászfődíjat a Velencei biennálén 1963-ban.[1]
Életrajz
Miután tizenéves korában egy festőművész tanítványa volt, beiratkozott a budapesti Kisképzőbe. [2] 1930-ban Párizsba költözött, ahol az építészet és az haute couture felé orientálódott. A második világháború alatt kivándorolt Svájcba, ahol domborműveket készített, először homokkal és kövekkel, majd szegekkel, vezetékekkel, csavarokkal stb. Fémdomborművei néha nagy méreteket öltöttek, mint például a Sankt Gallen-i Egyetemen. Munkáit dadaista stílus, a textúrák, a chiaroscuro hatások és a struktúrák eleganciája jellemzik. 1959-ben részt vett a második documenta kiállításon, Kasselben (Németország). 1965. június 14-én halt meg, Zürichben.
Jegyzetek
- ↑ Zoltan Kemeny (német nyelven). kettererkunst.de. (Hozzáférés: 2021. június 28.)
- ↑ De Agostini: Le Muse (A múzsák) Novara, 1965, 6. kötet, 251. o.
További információk
- Madeleine Kemény adománya a Pompidounak, 2004 (angol nyelven). [2006. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 29.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Zoltán Kemény című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
