Kepes György
Kepes György | |
![]() | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Álneve |
|
Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1928, festőművészet) |
Kitüntetései | Az adatok szerializációja sikertelen |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kepes György témájú médiaállományokat. | |
Kepes György (Selyp, 1906. október 4.[1] – Cambridge, Massachusetts, 2001. december 29.) festő, tervező, fotóművész, képzőművészeti író.
Életútja, munkássága
Kepes (Kepets) Ferenc uradalmi számvevő és Feuerstein Ilona (1880–1921)[2] gyermekeként született.[3] Anyai nagyszülei Feuerstein Mór (1834–1897)[4] terménykereskedő és Schvarcz Eszter voltak. A Képzőművészeti Főiskolán (1924–1929) Csók István tanítványa volt. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol megismerkedett a Moholy-Nagy környezetében megforduló, Bauhaus-eszméket hirdető művészekkel. Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített, és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Akikkel együtt dolgozott: Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket festett, fémszobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban. 1935-től 1937-ig a fény és árnyék hatásaival ismerkedett, fotogramokat készített. 1937-ben Chicagóba költözött, ahol Moholy Nagy Tervező Intézetének fény-szín részlegét vezette. A chicagói éveket 1944-ben foglalta össze a Language of Vision (A látás nyelve) című munkájában. 1946-ban a vizuális tervezés professzora lett az amerikai, cambridge-i Massachusetts Institute of Technology (MIT) Építőművészeti és Tervezői Karán. A MIT-es évek alatt tudományos és művészeti kapcsolatait a következő nevekkel lehet illusztrálni: Norbert Weiner, Buckminster Fuller, Rudolf Arheim, Marcel Breuer, Charles Eames, Erik Erikson, Walter Gropius és Jerome Wiesner. 1965–66-ban kiadta a Vision and Value c. művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához. 1966-ban indítványozta a szoros együttműködést a művészek és tervezők között, akik együtt dolgoznának az építőművészetben, városrendezésben, instrumentális alkotások létrehozásában. 1967 őszén Cambridge-ben megnyílt a Center For Advanced Visual Studies (Haladó Vizuális Tudományok Központja), ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig Kepes volt az igazgató. 1978-ban és 1979-ben jelentek meg magyarul A látás nyelve és A világ új képe a művészetben és a tudományban című munkái. Az 1980 utáni években kezdődnek meg hazai kiállításai. 1991-ben adományozta Eger városának több, mint 200 alkotását. Hagyatékának ez a jelentős része Egerben, a Kepes Intézetben (Széchenyi u. 16.) állandó kiállításon látogatható, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok.
Jegyzetek
- ↑ Kepes György születési bejegyzése a lőrinci polgári születési akv. 186/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
- ↑ Kepes Ferencné Feuerstein Ilona halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 2068/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
- ↑ Kepes (Kepets) Ferenc és Feuerstein Ilona házassági bejegyzése a miskolci polgári házassági akv. 130/1904. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
- ↑ Feuerstein Mór halotti bejegyzése a miskolci polgári halotti akv. 1059/1897. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
Források
- Kepes György élete, munkássága, artportal.hu
- Kepes György a fényművészet egyik úttörője, festő, fényképész, művészeti író
- Kepes György művészete - Fényszimpóziumok, vizuális központ Egerben
- Csáji Attila: A fényművészet magyar vonatkozásai
- Kepes György: Művészet és tudomány” Részlet a „A világ új képe a művészetben és a tudományban” című kötet „Művészet és tudomány” fejezetéből