Kiribati

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Az adatok szerializációja sikertelen
Kiribati Köztársaság
Republic of Kiribati
Ribaberikin Kiribati
Kiribati zászlaja
Kiribati zászlaja
Kiribati címere
Kiribati címere
Nemzeti mottó: Te Mauri, Te Raoi ao Te Tabomoa
(Egészség, béke, jólét)
Nemzeti himnusz: Teirake Kaini Kiribati

FővárosaSouth Tarawa
é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′1.466667°N 173.033333°EKoordináták: é. sz. 1° 28′, k. h. 173° 02′1.466667°N 173.033333°E
Államformaelnöki köztársaság
Vezetők
ElnökTaneti Mamau
Hivatalos nyelvangol és gilberti
kikiáltása1979. július 12.

Tagság
Népesség
Rangsorban199
Becsült106 461[1] fő (2013. július)
Rangsorban199
Népsűrűség131 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület811 km²
Rangsorban170
IdőzónaKiribati (UTC+12, +13, +14)
Egyéb adatok
PénznemAusztrál dollár (AUD)
Nemzetközi gépkocsijelKIR
Hívószám686
Segélyhívó telefonszám
  • 999
  • 192
  • 193
  • 194
  • 195
Internet TLD.ki
Villamos hálózat240 volt
Elektromos csatlakozóAS/NZS 3112
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kiribati (teljes nevén: Kiribati Köztársaság[2]) az Egyenlítő mentén elhelyezkedő 33 korallszigetből áll (ebből 21 lakott, egyikük neve Kiritimati, vagyis Karácsony-sziget), félúton Hawaii és Ausztrália között. A szigetcsoport korábbi neve Gilbert-szigetek volt. A Nagy-Britanniától való önállóság 1971-es, majd a teljes függetlenség 1979-es kikiáltása után felvették a Kiribati, ejtsd: ['kiribas] nevet. Ugyanekkor az Amerikai Egyesült Államok a szigetcsoport egy részét (Phoenix és Line-szigetek) érintő területi követeléséről lemondott, és barátsági szerződést kötött az új állammal. Napjainkban szigeteinek létét erősen fenyegeti a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés. Kiribati az első ország lehet, amely emiatt eltűnik a Földről.[3][4]

Földrajz

Onotoa atoll

Domborzat

Az északnyugat-délkeleti irányban sorakozó szigetek lesüllyedt vulkáni kúpok tetején kialakult korallképződmények – úgynevezett atollok –, amelyek egy-egy központi lagúnából és a körülötte gyűrű alakban elrendeződött kisebb-nagyobb korallszigetekből állnak.

Vízrajz

Kiribati szigetei négy csoportba sorolhatók:

Éghajlat

Trópusi óceáni éghajlat.

Élővilág, természetvédelem

Homokzsákok Kiribati tengerpartján. Az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése

A szigetek termőtalaja vékony, sérülékeny. Az atollok alacsonyak, legtöbbje csak mintegy 2 méterre emelkedik ki a tengerből, így az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése. 1999-ben két szigetecskét a tengerben elmerültnek nyilvánítottak, azóta a többi szigetet is egyre jobban fenyegeti a tenger elnyelése.

Természetvédelmi terület

Kiribatiban nincs szárazföldi védett terület. Ugyanakkor itt van a világ legnagyobb tengeri természetvédelmi területe: a Phoenix-szigetek körüli egész óceánt tengeri természetvédelmi területté nyilvánították.[5]

Történelem

1765-ben brit tengerészek kötöttek ki partjainál, majd 1788-ban a Gilbert-szigetek nevet kapta. A 19. században bálnavadászati központként működött. 1892-ben a Lagúna-szigetekkel együtt (mai Tuvalu) brit protektorátussá vált. 1915-1975 között brit gyarmat lett, majd 1979. július 12-én Kiribati független köztársasággá vált.

Korai történet

A ma Kiribatinak nevezett térséget óceániai nyelveken beszélő mikronéziaiak népesítették be i.e. 3000 – i.sz. 1300 között. Ez egy elszigetelt vidék; a helyi kultúra polinéziai és melanéziai vonásait Tonga és Fidzsi felől érkező behatolók honosították meg. Házasságok révén elmosódtak a kulturális különbségek és előrehaladt a kultúra egységesedése.

Gyarmati időszak

Őslakos harcosok 1840 körül
Tárló az Otago Museumban Kiribatiról származó tárgyakkal

A szigeteket brit és amerikai hajók látogatták először a 18. század végén és a 19. század elején. A fő szigetlánc Gilbert-szigetek nevét 1820-ban adta Adam von Krusenstern orosz admirális és Louis Duperrey francia kapitány, Thomas Gilbert tiszteletére, aki 1788-ban először hajózott át a szigetvilágon. A 19. század elején nyugati bálnavadászok, kereskedelmi hajók és rabszolga-kereskedők látogatták a szigeteket, behozták a betegségeket és a tűzfegyvereket. Az első brit misszionárius 1837-ben érkezett. 1892-ben a Gilbert-szigetek a helyiek egyetértésével brit védnökség lett a közeli Ellice-szigettel együtt. A Gilbert és Ellice-szigetek 1916-ban lett koronagyarmat. Kirimati (Karácsony-sziget) 1919-ben lett a gyarmat része, a Phoenix-sziget pedig 1937-ben. A második világháborúban a Tarawa-atollt és a Gilbert-szigetcsoport egyéb részeit megszállták a japánok. A gyarmat korábbi fővárosa, Betio birtoklásáért 1943 novemberében Tarawán vívták az amerikai tengerészgyalogosok történetük legvéresebb csatáját. Az 1950-es évek végétől 1962-ig a Karácsony-szigetet az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nukleáris kísérleti terepként használta, ahol több hidrogénbombát is robbantottak.[6]

A függetlenségtől máig

A Gilbert- és Ellice-szigetek az önrendelkezés jogát 1971-ben kapta meg; 1975-ben elválasztották őket egymástól és belső önkormányzatot kaptak. 1978-ban Ellice-sziget önálló ország lett Tuvalu néven. A Gilbert-szigetek Kiribati néven lett független 1979. július 12-én. Bár a helyi gilberti nyelven a Gilbert-szigetek neve valójában „Tungaru”, az új állam a Kiribati nevet vette fel, ami az angol Gilberts szó helyi kiejtése. Az új állam része lett a tulajdonképpeni Gilbert-szigeteken kívül Banaba, Line-szigetek és Phoenix-sziget. A röviddel a függetlenség után aláírt és 1983-ban hatályba lépett tarawai szerződés értelmében az Amerikai Egyesült Államok lemondott minden igényéről a ritkán lakott Phoenix-szigettel kapcsolatban, és elismerte, hogy a Line-szigetek Kiribati területének része. Gondot jelent a túlnépesedés. 1988-ban a fő sziget 4700 lakóját áttelepítették kevésbé benépesedett szigetekre. 1994-ben Teburoro Titót választották elnökké. Az ország nyugati területei 24 órával előrébb jártak a keleti területeknél, ennek következtében a két terület között csak a hét 4 napján volt lehetséges a hivatalos kereskedelem. Ezért 1995. január 1-jén Kiribati törvénnyel helyezte odébb a dátumválasztó vonalat a Line-szigetcsoporttól kb. 2000 km-re keletre (a 150° hosszúsági fokon is túl), hogy az országot a továbbiakban ne ossza ketté a dátumválasztó vonal. Csak később jöttek rá, hogy ennek következtében Kiribati lett a világ első országa, amelyen beköszöntött az új évezred. Ez jelentős turisztikai esemény volt. A 2003 júliusában megtartott választáson az addigi ellenzéki párt jelöltje, Anote Tong legyőzte Titot. Anote Tongot 2007-ben újraválasztották. 2012-ben az államfő tárgyalásokat kezdett a Fidzsi-szigetekkel, ahol 5000 hold földet kíván vásárolni Vanua Levu szigetén népe számára, ugyanis Kiribati néhány évtized múlva a tengerszint emelkedése nyomán eltűnik. Tong államfő elmondta a fidzsi televízióban, hogy először a képzett munkaerőt költöztetnék át.[7]

Érdekesség

Korábban Kiribati szigetei között ment át a nemzetközi dátumválasztó vonal. Ezt 1995. január 1-jén megváltoztatták: most már kikerüli a köztársaság területét. Az egyik szigetcsoport – a Line Islands – épp a nemzetközi dátumválasztó vonalról kapta a nevét („line” angolul: ’vonal’). A változás miatt 2000-ben itt köszöntött be a világon először az új évezred, és a korábban Caroline-sziget néven ismert legkeletibb szigetüket (lakatlan korallzátony) átkeresztelték Millennium-szigetre.[8]

Államszervezet és közigazgatás

A parlament épülete

Alkotmány, államforma

Államforma: elnöki köztársaság. Az ország élén a 4 évre választott állam- és kormányfő áll. Parlamentjének 39 tagja van, akiket 4 évre választanak.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Politikai pártok

Elnökök

Név hivatali ideje
Ieremia Tianang Tabai 1979. július 12. – 1982. december 10.
Rota Onorio 1982. december 10. – 1983. február 18.
Ieremia Tianang Tabai 1983. február 18. – 1991. július 4.
Teatao Teannaki 1991. július 4. – 1994. május 24.
Tekiree Tamuera 1994. május 24. – 1994. május 28.
Ata Teaotai 1994. május 28. – 1994. október 1.
Teburoro Tito 1994. október 1. – 2003. március 28.
Tion Otang 2003. március 28. – 2003. július 10.
Anote Tong 2003. július 10. - 2016. március 11.
Taneti Mamau 2016. március 11. óta

Közigazgatási beosztás

Kiribati tengeti térkép gazdasági övezetekkel
Sötét szürkével jelölve a Kiribati szigetekhez tartozó - EEZ - tengeri övezetek. Figyeljük meg hogy a területek nem egybefüggőek.

Kiribati 21 lakott és 5 lakatlan szigetből áll. A 21 lakott sziget mindegyikének saját helyi tanácsa van[9], amely a napi ügyeket intézi. Két kivétellel minden lakott szigetre egy-egy tanács jut. A Tarawa-atollon három tanács működik: Betio városi tanács, (TUC) (Dél-Tarawa]] többi része) és Eutan Tarawa Tanács (ETC) (Észak-Tarawa]]); Tabiteuea pedig két tanáccsal rendelkezik.[10] Kiribati földrajzilag három szigetcsoportra osztható, amelyeknek nincs közigazgatási funkciójuk. Ezek a következők:

Kiribati eredeti járásai az 1979-es függetlenség előtt a következők voltak, ezek most 5 statisztikai körzetet[12] alkotnak.

Védelmi rendszer

Az országnak nincs hadserege, a védelmet Ausztrália és Új-Zéland biztosítja.

Népesség

Asszonyok népviseletben köszöntik az érkező turistákat a Bonriki repülőtéren

Népességének változása

A népesség alakulása 1931 és 2020 között
Lakosok száma
29 751
31 337
47 578
51 497
63 883
72 335
84 494
92 533
110 136
119 438
1931194719681973198519902000200520152020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

Etnikai megoszlás

A lakosság 99%-a mikronéz, 0,8% polinéz, 0,2% európai.

Vallási megoszlás

A többség keresztény: római katolikus 55,8%, presbiteriánus 33,5%, mormon 4,7%, adventista 2%. A kereszténységen kívül a leggyakoribb vallás a bahái, kb. 2,3%.[13]

Nyelvi megoszlás

Hivatalos nyelv az angol és a gilberti.

Szociális rendszer

Gazdaság

Általános adatok

  • Munkanélküliségi ráta: kb. 30% (2010-ben) [14]
  • GDP-összetétel szektoronként (2012-ben) [14]: mezőgazdaság, halászat: 26,3%; ipar: 9,2%, szolgáltatások: 64,5%
  • egy főre jutó GDP 1800 $ (PPP 2014-ben) [14]

Gazdasági ágazatok

A szigeteken régebben foszfátot bányásztak, de ma ez az ásványkincs kimerült. Ma elsősorban a halászat, idegenforgalom (GDP 20%-a), külföldi segélyek (20%), a külföldön dolgozó kiribatiak átutalásai adják a nemzeti jövedelmet (GDP), főleg ez utóbbiak nélkül a rendkívül magas munkanélküliséggel küzdő kis ország gazdasága nem működhetne.

Mezőgazdaság

Főbb cikkek: kókusz, kopra, kenyérgyümölcs. [14]

Ipar

Jelentősebb a kézművesipar és a halászati ipar.[14]

Kereskedelem

  • Fő exportcikkek: hal, kókusz
  • Fő importcikkek: élelmiszer, gépek és berendezések, iparcikkek, üzemanyag

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Oktatás

Az ország egyetlen egyeteme a University of the South Pacific. A hallgatók létszáma 500 fő.

Közlekedés

Bonriki nemzetközi repülőtér leszállópályája

A szilárd út 670 km. Légi közlekedés köti össze a külvilággal (Bonriki Nemzetközi Repülőtér).

Telekommunikáció

Hívójel prefix T3
ITU zóna 61
CQ zóna 31

Kultúra

Világörökség

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

Tudomány

Művészetek

Hagyományok, néprajz

Gasztronómia

Kiribati ételei többnyire a tenger gyümölcsein alapulnak.[15] Szintén fontos alapanyag a kókuszdió.[15] A gyümölcsöket és zöldségeket többnyire importálják, ezért nagyon drágák is.[15] Fogyasztanak továbbá sok gyökérnövényt, kenyérfagyümölcsöt, rizst és halat.[15] Édesburgonya felhasználásával készül a pürés batata mash nevű fogás.[15] Többnyire papagájhal az alapanyaga a te inai nevű sülthalnak.[15] Gyakori még a sült homárfarok, amit kókuszos curry-mártásban kell megmártogatni és enni.[15] A levesek közül ismert fogás egy tökből és kókusztejből készül, bors, víz és snidling hozzáadásával.[15] Édesízű étel a kakau, amelyet tápiókából, cukorból és kókusztejből csinálnak.[15]

Turizmus

Tengerparti kép, Caroline Atoll

Sport

Olimpia

Ünnepek

Jegyzetek

  1. Hivatalos becslés. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
  2. A Földrajzinév-bizottság 45. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  3. http://www.nlcafe.hu/utazas/20140703/az-orszag-amit-elkezdett-elnyelni-az-ocean-kiribati/
  4. https://web.archive.org/web/20080605183737/http://www.iht.com/articles/ap/2008/06/05/asia/AS-GEN-New-Zealand-World-Environment-Day.php
  5. Archivált másolat. [2009. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 26.)
  6. Defense Nuclear Agency: Operation Dominic I: United States Atmospheric Nuclear Weapons Test: Personnel Review. apps.dtic.mil (1962)
  7. Elmossa az országot a víz! Hurcolkodik a lakosság
  8. http://www.suntrek.org/earth-beyond/time-zones/international-date-line.shtml International Date line
  9. CIA tények könyve: Kiribati
  10. Kiribati. dlab.epfl.ch . (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  11. Kiribati létrehozza a világ legnagyobb tengeri rezervátumát”, Reuters, 2008. február 14. (Hozzáférés: 2010. május 14.) 
  12. https://nso.gov.ki/kiribati-districts/
  13. 2010-ben https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kr.html Archiválva 2017. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  14. 14,0 14,1 14,2 14,3 14,4 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kr.html
  15. 15,0 15,1 15,2 15,3 15,4 15,5 15,6 15,7 15,8 Kiribati Food: 13 Traditional Dishes (English nyelven). Travel Food Atlas, 2023. május 25. (Hozzáférés: 2025. február 1.)

További információk

Commons:Category:Kiribati
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiribati témájú médiaállományokat.