Kolostorok Magyarországon

A szerzeteseknek nevezett, a világtól elvonuló emberek közösségei zárt épületekben, azaz kolostorokban éltek és élnek (a 19. századtól kezdték lakóhelyüket rendházaknak is nevezni). A középkorban a latin eredetű monostor megjelölés mellett a szinten latin eredetű klastrom szóval jelölték a szerzetesi épületeket. A kolostor szót a nyelvújítás korában alkották (1784). Aki szerzetesi fogadalmat tett, annak három fő dolgot kellett betartania: a szüzességet (azaz tartózkodást a nemi élettől), a szegénységet (a szerzetesnek nem lehet magánvagyona) és az engedelmességet (vagyis engedelmességet elöljárói iránt). A kolostorból a szerzetesek csak elöljáróik engedélyével léphettek ki. A kolostort világiak nem látogathatták (kivéve a templomot). A szerzetesség legősibb változata a remeteség, azaz a világtól való teljes elvonulás, a magányos imádkozás, böjtölés, önsanyargatás. Az első szerzetesek délkeletről, az ortodox világból érkeztek hozzánk, s a 10. században megépítették első kolostoraikat Dél-Magyarországon. Az első nyugati (katolikus) szerzetesek német és olasz földről jöttek. Az itáliai alapítójukról Szent Benedek-rendinek nevezett szerzetesek honosították be a középkori kolostoroknak azt a formáját, amelyet aztán (kisebb-nagyobb módosításokkal) csaknem valamennyi szerzetesrend átvett tőlük a századok folyamán: a kolostor uralkodó épülete mindig a keletre néző szentélyű templom, ehhez épült hozzá egy négyszögű épülettömb, amelynek belső oldalán folyosó futott körbe (a kerengő), amelyben körbe-körbe sétálhattak, imádkozhattak, elmélkedhettek a szerzetesek. A folyosóról nyíltak a szerzetesek szobái, a nagyterem, az étkezőhely, a könyvtár stb. Az udvar közepén állt a kút, körülötte virágoskertet alakítottak ki. Volt külön olyan kert is, ahol a különleges gyógyító növényeket termesztették. A kolostorokat magas (olykor erődített) fal vette körül. A kolostorok fenntartásához nélkülözhetetlenek voltak a jelentős kiterjedésű földbirtokok, amelyek általában valóságos mintagazdaságoknak számítottak. Tapasztalataikat, tudásukat a világi nagybirtokokon is hasznosították.

Napirend

A középkori szerzetesi napirend szerint reggel 5 órakor volt az első szertartás, majd 7 órakor a nagymise, ebéd után, aztán délután újabb templomi szertartás következett. A vacsora utáni ájtatosságot követően nyáron este 6, télen 5 óra tájban tértek nyugovóra. Éjfélkor (vagy előtte egy órával) is tartottak misét. A templomi szertartások mellett a napot a szentek, mártírok életének és a regulának (a rend szabályzatának) fölolvasása és magyarázata, a gyónás, a napi teendők megbeszélése töltötte ki a nap nagy részét.

Alapítók, rendek

Első kolostorainkat királyaink alapították, majd a 12-13. századtól egyre több előkelő család is alapított kolostort. A szerzetességet megújító, Magyarországon a 12. századtól megtelepedő francia eredetű ciszterci szerzetesek életét az egyszerűség és szigorúság jellemezte. A bencésektől eltérően nem hegycsúcsokra építették kolostoraikat, hanem általában csendes, eldugott völgyekbe. Elhagyták templomaik mellől a bencés kolostorokra jellemző monumentális tornyokat. Kerülték a látványos faragott vagy festett díszeket is. A szellemi tevékenység mellett fontosnak tartották a földeken vagy a műhelyekben végzett kétkezi munkát is. Minden templomukat Szűz Máriának szentelték. A másik új rend, a szintén francia földön sarjadt premontreiek közösségei a bencésektől és a ciszterektől eltérően nem vonultak el a világi élet zajától, hanem igehirdetéssel, prédikálással is foglalkoztak. A 13. század elejének szerzetesi reformmozgalmaiból nőtt ki az olasz földön alapított ferences rend, ill. a spanyol eredetű Domonkos-rend. Mindkettő szentéletű alapítójáról kapta a nevét. Közös jellemzőjük, hogy földbirtokkal nem rendelkeztek, hanem a hívek adományaiból tartották fönn magukat. Ezért „koldulórendnek” nevezték őket. A domonkosok különösen fontosnak tartották a szellemi munkát, a tudományos képzést. E két rend kolostorait a városokban építette föl. Szerénységüket jellemezte, hogy templomaik tornya nem a homlokzaton, hanem a szentély mellett magasodott. A közös hálótermek helyett minden szerzetes számára külön hálófülke (cella) épült. Nagyon népszerűvé váltak, jóval több kolostoruk épült, mint az összes korábbi rendnek együttvéve. Nem feledkezhetünk meg az úgynevezett remete rendekről sem, amelyek kolostorait a lakott területektől távol építették föl: a karthauziak mellett igazán népszerű lett a magyar alapítású pálos rend (főkolostora a mai főváros északnyugati területén, Budaszentlőrincen állt). A 16-17. században alapított rendek közül a jezsuiták, valamint a tanító rendként népszerűvé váló piaristák (kegyesrendiek) váltak különösen népszerűvé magyar földön.

A kolostorok további története napjainkig

A reformáció és a két évszázadon keresztül tartó török-magyar háború következtében középkori kolostoraink legnagyobb része elnéptelenedett, sokat leromboltak. Azok a kolostorok, amelyek városokban álltak, többnyire megújítva újjáépültek, újjáéledt bennük a szerzetesi élet is (pl. Szécsény, Jászberény, Szeged, Sátoraljaújhely). Kisebb települések esetében a kolostorok temploma (helyreállítva, átépítve) plébániatemplom lett, a szükségtelenné vált kolostorok köveit azonban széthordták (pl. Lébény, Ják, Ócsa). Más kolostorokat (s ezek jelentik a többséget) pusztulni hagytak (ilyen Vértesszentkereszt, Zsámbék, a margitszigeti, veszprémi kolostorok, Gönc, Pusztaszer, stb.). A 18. század elejétől a látványos megújulást derékba törte II. József rendelete, amely a tanító ill. betegápoló tevékenységgel foglalkozó rendeket kivéve megszüntette, fölszámolta szinte az összes kolostort. A vallás és a művelődés szempontjából mindez mérhetetlen károkat okozott. A 19. század elejétől ismét megújult a szerzetesi mozgalom. Egész sor új rend alakult. Szerzeteseink meghatározó szerepet játszottak a lelki gondozás mellett a szociális munkában, a tanítás terén, az apácák pedig mind az egészségügyben, mind az oktatásban, mint a karitatív tevékenységben. A következő, minden addiginál nagyobb törést a szerzetesrendek erőszakos megszüntetése jelentette 1950-ben, amivel együtt járt egész sor szerzetes és pap ellen a koholt vádak alapján indított perek, a halálos ítéletek és a sokéves börtönbüntetés. A bencéseknek Pannonhalmán és Győrben maradt meg kolostoruk és középiskolájuk, a piaristák Budapesten és Kecskeméten, a ferencesek Esztergomban és Szentendrén őrizték meg középiskolájukat és kolostorukat. Rajtuk kívül a katolikus szellemű leánynevelés egyetlen megmaradt intézményét a szegény iskolanővérek tarthatták fönn. 1990-től újjáalakult egész sor szerzetesrend, visszakapott épületeikben megújultak a kolostorok, sorra nyíltak meg az egyházi iskolák, a betegápolásban és a szegények meg az öregek gondozásába ismét bekapcsolódtak az apácák, de a hat évtizeddel ezelőtti szintnek és létszámnak csak a töredéke, ami megújult. 2000-ben 63 női és 24 férfi keresztény szerzetesrend és társulás működött Magyarországon. Szerzeteseink egy évezred óta sokat tettek és tesznek a magyar földért, az itt élők boldogulásáért. Munkálkodásuk ma is fontos és nélkülözhetetlen, függetlenül attól, hogy tevékenységüket hívőként vagy nem hívőként szemléljük.

Lista

Település	Védőszent	Alapítása	Szerzetesrend	Vármegye
Veszprém (Veszprémvölgy)	Szűz Mária	10-11. század	Baziliták	Veszprém vármegye
Visegrád		11. század (1221-ben megszűnt)	Baziliták	Pest vármegye
Máriapócs	Nagy Szent Vazul	1731 és 1749 között	Baziliták	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Hajdúdorog		1933	Baziliták	Hajdú-Bihar vármegye
Makó		1946	Baziliták	Csongrád-Csanád vármegye
Kispest		1948	Baziliták	Budapest
Dunapentele (ma Dunaújváros)	Szent Pantaleon	12. század	Beginák vagy Bencések	Fejér vármegye
Pannonhalmai Főapátság (Pannonhalmán)	Tours-i Szent Márton	996	Bencések	Győr-Moson-Sopron vármegye
Szent Mauríciusz Monostor (Bakonybélben)	Szent Mór	11. század	Bencések	Veszprém vármegye
Zalavár^[1]	Nikomédiai Szent Adorján	1019	Bencések	Zala vármegye
Pécsváradi kolostor (Pécsváradon)	Szűz Mária és Nursiai Benedek	1009	Bencések	Baranya vármegye
Tihanyi apátság^[2] (Tihanyban)	Szent Ányos	1055	Bencések	Veszprém vármegye
Szekszárdi apátság (Szekszárdon)	Üdvözítő	1061 (1526-ban megszűnt)	Bencések	Tolna vármegye
Mogyoród^[3]	Szent György	11. század	Bencések	Pest vármegye
Szent Egyed apátság (Somogyvár)	Szentháromság, Szent Péter és Szent Pál, Szent Egyed	1091	Bencések	Somogy vármegye
Báta^[4]	Mihály arkangyal	1093	Bencések	Tolna vármegye
Etyek		1758	Nazarénusok	Fejér vármegye
Bátaszék	Szűz Mária	1142	Ciszterciek	Baranya vármegye
Vésztő	Mindenszentek	11-12th century	Bencések	Békés vármegye
Celldömölk			Bencések	Vas vármegye
Szeged (Kiskundoroszsma)			Bencések	Csongrád-Csanád vármegye
	Szűz Mária	1240 (1440-ig)	Ciszterciek	Veszprém vármegye
Nagyesztergár^[5]	Egek Királynéja	1945	Ciszterciek	Veszprém vármegye
Andocs (Toldi-puszta)^[5]	Szűz Mária	1949	Ciszterciek	Somogy vármegye
Monostorapáti (Almád)	Szűz Mária		Bencések	Veszprém vármegye
Boldva	Keresztelő János	1175 és 1180 között	Bencések	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Feldebrő	Szent Kereszt		Bencések	Heves vármegye
Esztergom	Szűz Mária		Bencések	Komárom-Esztergom vármegye
Ják	Szent György		Bencések	Komárom-Esztergom vármegye
Budapest (Kána)		13-14th century	Bencések	Budapest
Lébény	Idősebb Jakab apostol		Bencések	Győr-Moson-Sopron vármegye
Pásztó	Szűz Mária		Ciszterciek	Nógrád vármegye
Ópusztaszer			Bencések	Csongrád-Csanád vármegye
Győr			Bencések	Győr-Moson-Sopron vármegye
Oroszlány (Vértesszentkereszt)	Szent Kereszt		Bencések	Komárom-Esztergom vármegye
Kaposszentjakabi apátság, Kaposvár	Idősebb Jakab apostol		Bencések	Somogy vármegye
Somlóvásárhely	Szent Lambert		Bencések	Veszprém vármegye
Galgahévíz			Bencések	Pest vármegye
Baracska	Mindenszentek		Bencések	Fejér vármegye
Bátmonostor	Szűz Mária		Bencések	Bács-Kiskun vármegye
Babócsa	Szent Miklós		Bencések	Somogy vármegye
Becske			Bencések	Nógrád vármegye
Beszterec			Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Polgárdi			Bencések	Fejér vármegye
Tiszavasvári			Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Cégénydányád	Szűz Mária		Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Nyírcsaholy			Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Csatár	Szent Péter	12th century	Bencések	Zala vármegye
Császló			Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Csongrád			Bencések	Csongrád-Csanád vármegye
Ercsi	Szent Miklós		Bencések	Fejér vármegye
Zalaapáti	Nikomédiai Szent Adorján		Bencések	Zala vármegye
Dunaföldvár	Szent Péter		Bencések	Tolna vármegye
Gáborján	Mihály arkangyal		Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Békéscsaba			Bencések	Békés vármegye
Kötegyán	András apostol		Bencések	Békés vármegye
Gyula			Bencések	Békés vármegye
Hahót	Antiokheiai Szent Margit		Bencések	Zala vármegye
Nagyhalász	Szűz Mária		Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Jásd	Szent György		Bencések	Veszprém vármegye
Kács	Szent Péter		Bencések	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Kemecse			Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Poroszló	Szent Péter és Szent Pál		Bencések	Heves vármegye
Prügy			Bencések	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Karancsság			Bencések	Nógrád vármegye
Sáp			Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Abasár	Szűz Mária	11th century	Bencések	Heves vármegye
Nagyecsed	Szent Péter		Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Szabolcs	Szűz Mária		Bencések	Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Nógrádszakál			Bencések	Nógrád vármegye
Tiszakeszi	Szűz Mária		Bencések	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Hosszúhetény	Szent László		Bencések	Baranya vármegye
Vokány	Szentháromság		Bencések	Baranya vármegye
Szerencs	Szent Péter és Szent Pál		Bencések	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Szerep			Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Szigetmonostor	Üdvözítő		Bencések	Pest vármegye
Debrecen			Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Szőreg	Fülöp apostol		Bencések	Csongrád-Csanád vármegye
Miskolc	Szent Péter		Bencések	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Tata	Szent Péter		Bencések	Komárom-Esztergom vármegye
Tárnok	Mindenszentek		Bencések	Pest vármegye
Telki	Szent István		Bencések	Pest vármegye
Tereske	Szűz Mária		Bencések	Nógrád vármegye
Szolnok			Bencések
Tomajmonostora			Bencések	Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Bihartorda			Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Makó (Tömpös-puszta)	Szűz Mária		Bencések	Csongrád-Csanád vármegye
Biharugra (Ugramonostora)	Szűz Mária		Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Hajdúböszörmény (Vidmonostora)	Szent Kereszt		Bencések	Hajdú-Bihar vármegye
Visegrád	András apostol		Bencések	Pest vármegye
Battonya			Bencések	Békés vármegye
Nagyiván			Bencések	Heves vármegye
Zebegény	Mihály arkangyal		Bencések	Pest vármegye
Zirci apátság (Zircen)	Szűz Mária	1182	Ciszterciek	Veszprém vármegye
Pilisszentkereszt	Szűz Mária	1184	Ciszterciek	Pest vármegye
Szentgotthárdi Apátság (Szentgotthárdon)	Hildesheimi Szent Gotthárd	1183	Ciszterciek	Vas vármegye
Bélapátfalva	Szűz Mária	1232	Ciszterciek	Heves vármegye
Ercsi		1238	Kartúziánusok	Fejér vármegye
Felsőtárkány		1332	Kartúziánusok	Heves vármegye
Városlőd		1364	Kartúziánusok	Veszprém vármegye
Esztergom (Szentkirály)	Szűz Mária és Szent István	1150	Stefaniták	Komárom-Esztergom vármegye
Budapest (Budafelhévíz)		1300	Stefaniták	Budapest
Visegrád		14th century	Stefaniták	Pest vármegye
Budapest (Csút-sziget)	Szent Eustachius	1264	Premontreiek	Budapest
Garáb		12th century	Premontreiek	Nógrád vármegye
Horpács			Premontreiek	Nógrád vármegye
Jánoshida	Keresztelő János	1186	Premontreiek	Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Majk	Szűz Mária	1235	Premontreiek	Komárom-Esztergom vármegye
Nyíradony	Szűz Mária		Premontreiek	Hajdú-Bihar vármegye
Budapest (Margit-sziget)	Mihály arkangyal	13th century	Premontreiek	Budapest
Hatvan		1170	Premontreiek	Heves vármegye
Zsámbék	Keresztelő János	13th century	Premontreiek	Pest vármegye
Türje	Szűz Mária	1235	Premontreiek	Zala vármegye
Mórichida	Idősebb Jakab apostol	1251	Premontreiek	Győr-Moson-Sopron vármegye
Csorna			Premontreiek	Győr-Moson-Sopron vármegye
Gödöllő		1923	Premontreiek	Pest vármegye
Veszprém			Premontreiek	Veszprém vármegye
Ócsa			Premontreiek	Pest vármegye
Keszthely			Premontreiek	Zala vármegye
Szombathely			Premontreiek	Vas vármegye