Kucsmás szíbia
Kucsmás szíbia | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Heterophasia capistrata (Vigors, 1831) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kucsmás szíbia témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kucsmás szíbia témájú kategóriát. |
A kucsmás szíbia (Heterophasia capistrata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Leiothrichidae családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, a Cinclosoma nembe Cinclosoma capistratum néven.[3]
Alfajai
- Heterophasia capistrata bayleyi (Kinnear, 1939)
- Heterophasia capistrata capistrata (Vigors, 1831)
- Heterophasia capistrata nigriceps (Hodgson, 1839)[2]
Előfordulása
Dél- és Délkelet-Ázsiában, Bhután, Kína, India, Nepál és Pakisztán területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők, magaslati cserjések, valamint szántóföld és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 24 centiméter, testtömege 28-47 gramm.[5]
![]() |
Életmódja
Rovarokkal és bogyókkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe elég nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
- ↑ 3,0 3,1 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. december 9.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 9.)