Kurovszky Zsigmond
| Kurovszky Zsigmond | |
| Született | 1860 Szinérváralja |
| Elhunyt | 1913. szeptember 5. (52-53 évesen)[1] Zalatna |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | kohómérnök |
Kurovszky Zsigmond (Szinérváralja, 1860. – Zalatna, 1913. szeptember 5.) magyar királyi főbányatanácsos, főbányahivatali főnök, Alsófehérvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, kohómérnök.[2]
Életpályája
Középiskoláját Szatmárnémetiben járta ki. Tanulmányait a Selmeci Akadémián végezte el 1881-ben. A kincstár zalatnai, majd kapnikbányai kohóinál dolgozott 1881-től. 1884-ben egyéves önkéntesként Budapesten szolgált; a pesti fémjelző és fémbeváltó hivatal alkalmazottja volt. Visszatért Kapnikbányára, 1882-től helyettes, 1883-tól valóságos kohótiszt volt. 1891–1893 között az orosz kormány meghívására Szibériában az Altai-hegységben található arany- és ezüstbányákban dolgozott. 1894-ben hazajött, mérnök lett; a kapnikbányai kohómű főnöke lett. 1897-től a zalatnai kohómű főmérnöke, 1908-tól a zalatnai főbányahivatal főnöke volt. 1913-ban főnyatanácsos lett. Magyarországon kidolgozta és meghonosította a fémlúgozás módszerét.
Magánélete
1887-ben házasságot kötött Földessy Mariskával. Öt gyermekük született: Juliska, Boriska, Sárika, István és Ferenc.[2]
Művei
- Jelentés a zalatnai magyar királyi fémkohó és üzemeredményeiről (1904)
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08960.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ 2,0 2,1 Gyászjelentése
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- [1] Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
További információk
- Kurovszky Zsigmond (Nekrológ, Bányászati és Kohászati Lapok, 1913)