Květa Legátová

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Květa Legátová
SzületettVěra Hofmanová
1919. november 3.
Podolí, Csehország
Elhunyt2012. december 22. (93 évesen)
Brno,  Csehország
Álneve
  • Věra Podhorná
  • Květa Legátová
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
Nemzetiségecseh
Foglalkozása
IskoláiMasaryk University Faculty of Education

Květa Legátová, valódi nevén Věra Hofmanová (Podolí, 1919. november 3. – Brno, 2012. december 22.) cseh író, tanár. Munkássága az 1950-es évektől a 2000-es évekig ívelt át.[1] Legismertebb munkáját, egy 2001-es „Želary” című novellás- és esszégyűjteményét, valamint 2002-ben megjelent könyvét, a „Jozova Hanule” adaptálták a 2003-as Želary című filmbe.[1] A filmet 2004-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.[2]

Élete

Věra Hofmanová Podolíban született, 2012. december 22-én.[1] Miután 1938-ban elvégezte a brünni reálgimnáziumot, cseh és német nyelvet kezdett tanulni a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Az egyetemek bezárása után gyorstanfolyamot végzett egy üzleti iskolában, majd gépíróként kezdett dolgozni a Valašské Meziříčí-i adóhivatalban, rövid ideig németet tanított a brnói konzervatóriumban(wd), majd a Staré Brno-i(wd)[3] fegyvergyárban dolgozott.[4] Tanulmányait 1946-ban a Masaryk Egyetemen fejezte be. Politikailag megbízhatatlan volt, különböző iskolákban tanított Valašsko-n(wd) és Morvaországban, különösen Kopanice(wd) környékén, ahonnan ötleteket merített verbális alkotásaihoz. 1953 és 1958 között a brünni Felsőfokú Pedagógiai Iskolában külsős matematikát és fizikát tanult. 1954-1978 között a brünni Középiskolai Könyvtári Iskolában tanított.[5] Nyugdíjba vonulása után az írásnak és az állatvédelemnek szentelte magát, 2012-ben halt meg 93 éves korában.[6]

Munkái

Fiatal kora óta aktív az irodalomban, verseket, színdarabokat, párbeszédeket és vázlatokat írt. Műveit különféle álnevekkel írta alá, a hatvanas-hetvenes évek fordulójáig a Věra Podhorná, egyes források szerint Ela Tomášková, később Květa Legátová álnevet használta. Az 1940-es években rádiózásba kezdett, kapcsolatban állt például František Kožíkkal(wd). Az 1950-es években időnként publikált a Host do domuban,[7] majd 1957-ben a Dokořán almanachban kiadott egy fejezetet leendő Želary című könyvéből. Ugyanebben az évben jelent meg a Postavičky novelláskötete, 1961-ben pedig a Korda Dabrová című regény. Želary novelláskötete csak 2001-ben jelent meg, amiért megkapta az Irodalmi Állami Díjat. 2002-ben jelent meg Jozova Hanule című regénye és ez alapján, 2003-ban készült a Želary című film.

Bibliográfia

  • Postavičky, 1957, novellák (Věra Podhorná álnéven)
  • Korda Dabrová, 1961, regény (Věra Podhorná álnéven)
  • Želary, 2001, novellák[8]
  • Jozova Hanule, 2002, novella[9]
    • Szégyenlős szerelem – Novella, Budapest, 2004 · ISBN 9639442216 · Fordította: V. Detre Zsuzsa
  • Román v dopisech, 2002, novellák
  • Pro každého nebe, 2003, rozhlasové hry[10]
  • Posedlá a jiné hry, 2004, rádiójátékok
  • Nic není tak prosté, 2006, detektivky[11]
  • Mušle a jiné odposlechy, 2007, novellák
  • Mimo tento čas, 2008, rozhlasové hry
  • Návraty do Želar, 2009, rozhovory s Dorou Kaprálovou(wd)

Rádiós produkciók és műsorok

Az évek során a Csehszlovák Rádió brnói stúdiója több szkeccsét és színdarabját is leforgatta, például a Dvě (Kettő), 1940; Splněná přání (Teljesült kívánságok), 1948; Pohádka o Jeseňce (Őszi mese), 1958; Sestra (Nővér), 1963; Zajatec (A fogoly), 1968; Vražda v lomu (Gyilkosság a kőbányában), 1970. Az 1990-es években a Prágai Cseh Rádió(wd) forgatta a Pro každého nebe-t (Mennyország mindenkinek), 1991 és 1992 című darabokat; Ostrov slušných lidí (Tisztességes emberek szigete), 1993; Legenda o ctnostné Dobromile (Az erényes dobromil legendája), 1998 stb. Ezen kívül a Cseh Rádió az Osudy (Sorsok), 2019[12] című ciklusban az emlékeit, valamint az Antonín Bajajaval(wd) folytatott levelezésének egy részletét sugározta O Konci (A végéről), 2019 címmel.[13]

Televíziós produkciók és műsorok

Az eredeti rádiószöveg, a Ta vteřina vznikla alapján 1962-ben készült el a V této vteřině televíziós produkció, egy évvel később a Cseh Televízió brnói stúdiója(wd) forgatta a Výslech profesora Mrože (Mrož professzor vizsgálata) című darabot, 1963. A Cseh Televízió 2005-ben a Portréty (Portrék)kv című sorozat egy epizódját szentelte neki.[14]

Színházi és filmes adaptációk

Jozova Hanule című regényének színházi adaptációja (a Želary könyv motívumait felhasználva) a prágai Divadlo Rokoko(wd) színházban[15] Želary címmel került színre 2012-ben.[16] A regény a Brünni Nemzeti Színház(wd) Želary 2017-es produkcióján is alapult.[17] A Jozova Hanule című könyv alapján 2003-ban készült a Želary című film.[18]

Díjai és emlékezete

  • Irodalmi Állami Díj, 2002[19]
  • Podolí önkormányzat tiszteletbeli állampolgársága, 2012[20]
  • Emléktábla Jiří Březa iskolaépületén a Brno melletti Podolíban, 2013[21]
  • Květa Legátová Könyvtár, 2017[22]

Jegyzetek

  1. ↑ 1,0 1,1 1,2 „Želary writer dies at 93”, Radio Prague, 2012. december 22.. [2013. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. december 26.) 
  2. ↑ Zelary (film)
  3. ↑ Staré Brno (régi Brünn) Brno város központjától nyugatra fekvő kerület.
  4. ↑ A Totaleinsatz vagy NS-Zwangsarbeit kényszermunka, amelynek a megszállt országok lakói ki voltak téve a náci Németország idején.
  5. ↑ Závodský, Vít: Spisovatelka za školní katedrou, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  6. ↑ Zemřela spisovatelka Květa Legátová, autorka knihy Želary, 2012. december 22. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  7. ↑ A Host do domu egy morva irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat volt. Brünnben jelent meg 1954–1970 között.
  8. ↑ Legátová, Květa: Želary. (Hozzáférés: 2021. szeptember 5.)
  9. ↑ Legátová, Květa: Jozova Hanule. (Hozzáférés: 2021. szeptember 5.)
  10. ↑ Legátová, Květa: Pro každého nebe. (Hozzáférés: 2021. szeptember 5.)
  11. ↑ Legátová, Květa: Nic není tak prosté. (Hozzáférés: 2021. szeptember 5.)
  12. ↑ Osudy Květy Legátové. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  13. ↑ Sto let od narození autorky Želar Květy Legátové připomínáme pásmem dopisů, 2019. november 2. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  14. ↑ Portréty (1993/1) [TV cyklus - Portréty: Květa Legátová, spisovatelka (2005)]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  15. ↑ A Divadlo Rokoko egy prágai színház, amely a Rokoko-palota(wd) (ún. Šupichovy domy) 794/II. sz., Vencel tér 44. szám alatti keleti szárnyának pincéjében található, Prága 1. kerületében, Nové Město közvetlen közelében.
  16. ↑ Želary - Městská divadla pražská | i-divadlo.cz. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  17. ↑ Národní divadlo Brno uvede drama Želary, účinkuje v něm čerstvá držitelka Thálie, 2017. március 30. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  18. ↑ Želary (2003) – Filmkritika
  19. ↑ Třiaosmdesátiletá Květa Legátová dostala Státní cenu za knihu Želary, 2002. október 25. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  20. ↑ Spisovatelku Legátovou připomíná v rodném Podolí pamětní deska. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  21. ↑ Čalkovský, Jiří: Pamětní deska Květy Legátové, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
  22. ↑ Vojtěchová, Pavlína: Knihovna Květy Legátové, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Květa Legátová című cseh Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Květa_Legátová&oldid=773606”