Langer Klára

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Langer Klára
SzületettLanger Róza Klára
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságamagyar
HázastársaSpitz József
SzüleiLanger Simon
Weisz Adél Eszter
Foglalkozásafotográfus
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze díj (1962)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (F parcella, 10. sor, 33. sírhely)

Langer Klára, teljes nevén Langer Róza Klára (Budapest, Terézváros, 1912. január 23.[1] – Budapest, 1973. május 20.) magyar fényképész-illusztrátor, fotóművész, érdemes művész (1962).

Élete

Langer Simon (1877–1940) magánhivatalnok, kárpitosmester és Weisz Adél Eszter (1880–1937) lánya. Érettségi után festészetet és reklámgrafikát tanult, 1937-ben szerzett fényképész mesterlevelet. Reklám- és gyermekfényképezésből élt, de az 1930-as években a szociofotó felé fordult. Sugár Katával itthon és Európa más vidékein is a nyomort fényképezte. 1938–39-ben Párizsban baloldali lapoknak dolgozott. A második világháborút üldözöttként vészelte át, majd fényképezte a háborúban árván maradt gyermekeket. 1945-től részt vett az ország újjáépítését célzó propagandamunkában, kiállításokat rendezett, prospektusokat is készített. 1950–54-ig a Magyar Fotó munkatársa volt. A hivatalos kultúrpolitika által megkövetelt szocialista realizmus optimista hangvételét tükrözték az ő riportjai is. Miután tiltakozott a fotóművészek műtermeinek államosítása ellen, elbocsátották, négy évig nem volt munkahelye. Gyermekek című albuma (1963) négy nyelven jelent meg. 1965–68-ig a Szép versek köteteit illusztrálta. 1950–1972-ig tanított fotográfiát a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. 1964-től a Tükör hetilap fotóriportere. 1961-ben a Fényes Adolf teremben retrospektív, 2000–ben a Vintage Galériában kamara-kiállítása volt. Munkásságáról Fotó Langer címmel jelent meg kismonográfia (1973). Házastársa Spitz József volt, akivel 1960-ban kötött házasságot. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Langer a harmincas évektől nagyszabású, egységes koncepció alapján, drámai sűrítéssel szerkesztett sorozatokba rendezte elkészült műveit. Munkáinak hangvételére – Tőry Klára szavaival – „heves érzelmi túlfűtöttség jellemző, képeinek tónusa legtöbbször sötét, a kifejezés drámaiságát fokozó erős fényárnyék kontrasztokra épül.”

Kitüntetései

Jegyzetek

Források

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Gyermekek/Children/Enfants/Nimos Pannónia Kiadó. Budapest, 1963.
  • Foto Langer Klára, életrajz: OELMACHER ANNA, Fotóművészeti Kiskönyvtár, Corvina, Budapest, 1973.
  • E. Csorba Csilla. Magyar fotográfusnők. Budapest: Enciklopédia Kiadó (2000). ISBN 963 8477 51 2 
  • Tőry Klára: Tiszteletadás. Mafot. [2017. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 25.)