Ledincei-tó
| Ledincei-tó | |
 | |
| Ország(ok) | Szerbia |
| Vízgyűjtő terület | 2,5 km² km² |
| Hosszúság | 400 m |
| Szélesség | 100 m |
| Felszíni terület | 4,0 ha |
| Átlagos mélység | 15 m m |
| Legnagyobb mélység | 50 m |
| Tszf. magasság | 290 m |
| Települések | Óledince |
| Elhelyezkedése | |
 Ledincei-tó
Pozíció Szerbia térképén
| |
 é. sz. 45° 09′ 56″, k. h. 19° 48′ 16″45.165439°N 19.804523°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 56″, k. h. 19° 48′ 16″45.165439°N 19.804523°E | |
Ledincei-tó
Pozíció a Vajdaság térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ledincei-tó témájú médiaállományokat. | |
A Ledincei-tó vagy Ezüst-tó[1] (szerbül: Ledinačko jezero, Лединачко језеро) egy kis mesterséges tó, bányató Szerbiában, a Vajdaság Szerémségi részén, a Tarcal-hegységben. Újvidéktől délre, Óledince területén található.
Történelme
A tó eredetileg egy kőfejtő, ahol az Alas Rakovac cég trachitot termelt ki. 150 kilométeres körzetben ez az egyetlen kőbánya; 1965 óta 23,5 millió köbméter követ hordtak el innen utak, gátak, vasúti töltések építése céljából.[1] 1999-ben Jugoszlávia NATO-bombázása során a bányagödörből a vizet elvezető szivattyúk megsérültek, így az feltöltődött vízzel. Az így létrejött tavat felszíni vizek táplálják, a környező 2,5 km²-es vízgyűjtő területről. Idővel a helyiek és az újvidékiek kedvelt kirándulóhelyévé vált.[1] A bányavállalatnak törvényi kötelezettsége van a bánya rekultivációjára. Ennek érdekében 2008-ban terveket dolgoztak ki a tó idegenforgalmi hasznosítására.[1] 2009-ben a bányavállalat bejelentette, hogy a rekultiváció érdekében lecsapolja a tavat, de helyi lakosok gyanúja szerint ez a bányászat újraindítását jelenti.[2]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 Szeli Balázs: Megmarad az Ezüst-tó (magyar nyelven). Magyar Szó, 2008. július 25. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
- ↑ Alas: Uskoro isušujemo "Ledinačko jezero" (szerb nyelven). Vajdasági rádió és televízió, 2019. április 13. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
