Liaquat Ahamed
| Liaquat Ahamed | |
.jpg) | |
| Ahamed 2022-ben | |
| Született | 1952. november 14. (72 éves) Kenya |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | író |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | történelmi művek Pulitzer-díja (2010)[1] |
Liaquat Ahamed (?, 1952 –) amerikai író.[2]
Élete és munkája
Liaquat Ahamed Kenyában született, ahová nagyapja a 19. század végén az indiai Gudzsarátból vándorolt ki Zanzibáron keresztül.[3] Az angliai Rugby Schoolban, a cambridge-i Trinity College-ban és a Harvard Egyetemen tanult.[4][5] Dolgozott a Világbanknál Washington D.C.-ben, ahol a bank befektetési részlegét vezette, valamint a Fischer, Francis Trees and Watts New York-i székhelyű társulásnál, a BNP Paribas[6] fix kamatozású üzletágánál és leányvállalatánál, ahol befektetési vezérigazgatóként, majd 2001 és 2004 között vezérigazgatóként tevékenykedett. 2007 októberétől az Aspen Insurance Holdings igazgatója, emellett több fedezeti alapnak, köztük a Rock Creek Groupnak és a The Rohatyn Groupnak is tanácsot ad. (2010-től) a Brookings Institution kuratóriumának tagja, és részt vesz a New America Foundation munkájában.[4][7][8] Ahamed a Red Wine Pictures nevű produkciós cégén keresztül producere volt a 2006-os, Irakban játszódó The Situation című filmnek.[8][9]
Lords of Finance
Ahamed a Lords of Finance: The Bankers Who Broke the World (2009) című könyv szerzője. A könyv elnyerte a 2010-es Pulitzer Történelmi Díjat,[10] a 2010-es Spear's Book Award (Az év pénzügyi történeti könyve), a 2010-es Arthur Ross Book Award Gold Medal, a 2009-es Financial Times és Goldman Sachs „Az év üzleti könyve díj”at (Business Book of the Year Award). 2009-ben a Time magazin, a New York Times és az Amazon.com „Az év legjobb könyvei” című listáin szerepelt. A könyv a Samuel Johnson-díj jelöltjei közé került. Kiadója a Penguin Books (USA) Inc. ISBN 978-1-59420-182-0 A könyv az 1929-es fekete keddi tőzsdekrachot[11] megelőző eseményeket és a világ nagy központi bankjainak katasztrofális reakcióját mutatja be. Végigköveti a központi bankok akkori vezetőinek életét és tetteit: Benjamin Strong Jr. a New York-i Federal Reserve, Montagu Norman a Bank of England, Émile Moreau a Banque de France és Hjalmar Schacht a Reichsbank vezetője. John Maynard Keynes, a kor ismert brit közgazdásza többször is megjelenik a könyvben a központi bankárokkal szembenálló szerepben. A könyv fő témája az a szerep, amelyet a központi bankárok ragaszkodása játszik az aranystandardhoz „még a teljes katasztrófával szemben is”.[12] 2012 júniusában maga Ahamed is hasonló párhuzamot vont a Financial Times hasábjain, mondván, hogy „az elmúlt hónapokban, ahogy az európai válság kicsúszott az irányítás alól”, attól kezdett tartani, hogy „a világ valójában megismétli ugyanazokat a hibákat”, mint az 1920-as és 1930-as években. Bár a 21. századi központi bankárok és bankok merőben különböznek 19. századi elődeiktől, Ahamed szerint „miközben a világgazdaság mozgásba hozására nem konvencionális monetáris eszközökkel kísérleteznek, ironikus módon előfordulhat, hogy a sokéves képzésük kevésbé hasznos, mint az ösztöneik. ... [A] mai bankárok attól tartanak, hogy ugyanazok a megoldhatatlan tényezők, amelyekkel az 1930-as években elődeiknek kellett megküzdeniük, ismét úrrá lesznek rajtuk”. Ahamed rámutatott, hogy Franciaország volt az 1930-as évek Európájának legerősebb gazdasága és pénzügyi rendszere, miközben Németország tántorog. És ahogyan Németország látszólag 2012-ben, Franciaország az 1930-as években sem tudta megtalálni a módját annak, hogy erejét szomszédja megsegítésére használja fel. Ahamed 2012 júniusában egy kérdéssel zárta előadását: „Ha a következő néhány hónapban pénzügyi baleset történik Európában, ami valószínűsíthető, van-e olyan európai intézmény, amelyik hajlandó és képes ilyen gyorsan és olyan lendülettel cselekedni [mint a 2008-as, Lehman-csőd korszakában az amerikai Fed és a pénzügyminisztérium] a katasztrófa megelőzése érdekében?”.[13]
Magánélete
Ahamed a nizari iszmáilita síita szektából[14] származik, és nem gyakorló muzulmán.[15] Felesége, Meenakshi „Meena” Singh indiai szabadúszó újságíró, aki az Orvosok Határok Nélkül és más jótékonysági szervezetek mellett tevékenykedik.[8] Lányuk, Tara a színész Jonathan Tucker felesége.[16]
Magyarul megjelent
- A pénzvilág urai. Központi bankárok, akik csődbe vitték a világot (Lords of Finance: The Bankers Who Broke the World) – Corvina, Budapest, 2012 · ISBN 9789631361049 · Fordította, előszó: Felcsuti Péter
Jegyzetek
- ↑ https://www.pulitzer.org/prize-winners-by-category/220
- ↑ Nocera, Joe. "Flying Blind", The New York Times, 13 February 2009.
- ↑ “India, China should wish the rest of the world also grows”, The Economic Times, 17 January 2011. Retrieved 2019-06-07
- ↑ 4,0 4,1 “Liaquat Ahamed Pulitzer Prize Biography”, The 2010 Pulitzer Prize Winners. Retrieved 2012-04-05
- ↑ Trinity Members Online (British English nyelven). alumni.trin.cam.ac.uk . (Hozzáférés: 2018. április 27.)
- ↑ A BNP Paribas egy francia multinacionális univerzális bank- és pénzügyi szolgáltató holding, amelynek központja Párizsban van.
- ↑ “Liaquat Ahamed Profile”, Forbes.com. Retrieved 2012-04-05
- ↑ 8,0 8,1 8,2 “Lunch with BS: Liaquat Ahamed”, Business Standard, 19 May 2009. Retrieved 2012-04-05
- ↑ “The Situation Cast & Crew IMDB”, Internet Movie Database. Retrieved 2012-04-05
- ↑ The 2010 Pulitzer Prize Winners
- ↑ Nagy gazdasági világválság
- ↑ Krugman, Paul "What's Our Gold Standard", The New York Times, 27 March 2009.
- ↑ Ahamed, Liaquat, "Europe’s bankers have forgotten the lessons of the Depression", Financial Times, June 22, 2012. Retrieved 2012-07-24.
- ↑ A nizari iszmáilizmus az iszmáilita muszlimok legnagyobb szegmense, akik az imámiták után a síita iszlám második legnagyobb ága.
- ↑ „'I write slowly'”, Business Standard, 2011. január 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 15.)
- ↑ „Tara Ahamed, Jonathan Tucker”, The New York Times, 2012. június 17. (Hozzáférés: 2021. június 12.) (en-US nyelvű)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Liaquat Ahamed című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
