Louis Charles Édouard de Lapasse

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Louis Charles Édouard de Lapasse
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Lussan[1]
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása

Louis Charles Édouard de Lapasse (Toulouse, 1792. január 21. – Lussan (Gers), 1867. október 10.) francia nemes, orvos, közíró, rózsakeresztes.

Élete

De Lapasse régi spanyol eredetű nemesi család sarja, akinek ősei a XIII. századtól kezdődően dél-nyugat Franciaországban telepedtek le és Foix grófjainak szolgálatában álltak.[2] A kis Louis Charles Édouard 1792. január 21-én született. Anyja a szintén régi nemesi Cardaillac családból származott, akik jó kapcsolatot ápoltak a diplomata René Eustache d'Osmond (1751–1838) márkival.[2] Édouard egy bordeaux-i líceumban tanult, majd jogot végzett Toulouse-ban és eközben alakult ki irodalom iránti szeretete is. Ennek ellenére katonai pályára lépett és 1814-ben csatlakozott a király könnyűlovas századához.[2] D'Osmond márkinak köszönhetően nagyköveti titkár lett és ilyen minőségében beutazta egész Európát: 1815 London, 1818 Hannover, 1824 Bern,[2] továbbá 1828 és 1831 között Nápoly.[3]

Rózsakeresztesség

Németországban bizonyosan találkozott ottani – Karl von Eckartshausennel kapcsolatban álló – rózsakeresztesekkel, akik a szicíliai Palermóba irányították egy bizonyos "Balbiani herceghez",[* 1] aki beavatta őt a rózsakeresztesek hermetikus tanításaiba. Az akkor már nagyon idős Balbiani személyesen ismerte a palermói születésű, titokzatos Cagliostro grófot,[* 2] ezen kívül hozzáfért a salernoi La Trinità della Cava, illetve a Cassino melletti Monte Cassino könyvtárához. Franciaországba visszatérve elmélyedt a francia rózsakeresztesség archivumaiban, továbbá Paracelsus, Van Helmont, Robert Fludd és mások orvosi-alkímiai tárgyú írásaiban.[2]

Orvos, közírói tevékenységei

Párizsban a Sorbonne Egyetemen orvoslást tanult, de mindig nagyra tartotta a salernoi iskolát,[* 3] illetve a montpellier-i iskolát.[* 4] Ezután legitimista közíróként tevékenykedett és gyakran látogatta de Boigne grófnő szalonját, valamint kapcsolatban állt Jean-Pierre Abel-Rémusattal. 1842-ben orvosi praxisba kezdett Toulouse-ban, ahol különösen az epilepszia, a tüdőbaj és a reuma gyógyításával foglalkozott. Könyveket adott ki a hosszú élet módozatairól, a higiéniáról és a szegények gyógykezeléséről.[2]

Időskora, pozíciói

1865-ben rövid ideig tagja volt a toulouse-i városi tanácsnak. 1867-ben elfoglalhatta az Académie des Jeux floraux irodalmi akadémia 40-fős testületének 11. székét,[4] valamint elnöke volt a Société d'archéologie de Toulouse régészeti társaságnak. Számos költeménye, novellája, politikai-, illetve filozófiai tanulmánya ismeretes. 1867-ben a lussaci kastélyban hunyt el.[2]

Művei

Saját szerzemények

Róla szóló írások

Magánélet

Feleségétől, M. de la Bourdonnaye-től – röviddel a házasságkötés után – egy Blance nevű lánya született, aki azonban belehalt a szülésbe.[2]

Megjegyzések

  1. ↑ személyazonossága kérdéses, vélhetően Carlo Cottone, Castelnuovo hercegéről lehet szó. Lásd itt: https://iniziazioneantica.altervista.org/1700-1800/lapasse/lapasse.htm
  2. ↑ Giuseppe Balsamo álneve
  3. ↑ ez a Salernói Orvosi Egyetem 1811-ben bezárása után még 50 évig a "National Convitto Tasso"-ban működő tudós társaság lehetett
  4. ↑ ezen túl még pedig a Montpellier-hez kötődő Arnaldus de Villa Nova (1240–1311) orvos-alkimistára is utalhat

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

Források

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Louis_Charles_Édouard_de_Lapasse&oldid=373003”