Ludvík Vaculík

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ludvík Vaculík
2010-ben
2010-ben
Született1926. július 23.
Brumov-Bylnice,  Csehszlovákia
Elhunyt2015. június 6. (88 évesen)
Dobřichovice,  Csehország
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
Nemzetiségecseh
HázastársaMadla Vaculíková
Gyermekei
  • Ondřej Vaculík
  • Cecílie Jílková
Foglalkozása
KitüntetéseiAz adatok szerializációja sikertelen
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludvík Vaculík témájú médiaállományokat.

Ludvík Vaculík (Brumov-Bylnice, 1926. július 23. – Dobřichovice, 2015. június 6.) cseh író és újságíró. A morva havasalföldi(wd)[1] Brumovban született. Kiemelkedő szamizdat-íróként az 1968. júniusi „Kétezer szó”[2] kiáltvány szerzőjeként ismerték leginkább.[3]

1968 előtt

Csehszlovákia elnöke és a kommunista párt vezetője, Antonín Novotný(wd)[4] és konzervatív társai az 1967. júniusi hatnapos háború[5] után elkezdtek elnyomóbb megközelítést alkalmazni az értelmiségiekkel és írókkal szemben. A következő hónapban Vaculík, aki akkor még a kommunista párt tagja volt, részt vett az írószövetség negyedik kongresszusán. A kommunista párt tagjai, Pavel Kohout(wd), Ivan Klíma és Milan Kundera, valamint a párton kívüli Václav Havel is jelen volt.[6] Vaculík lázító beszédet mondott, amelyben szükségtelenként elutasította a párt vezető szerepét, és kritizálta korlátozó kultúrpolitikája és a szociális kérdések kezelésének kudarca miatt.[7] Havel felidézte az írótársak vegyes reakcióit Vaculík megjegyzéseire: egyrészt „örültek, hogy valaki igazat mondott… de [örömüket] mérsékelte az a kétely, hogy vajon a politikai szintű közvetlen konfrontáció vezet-e valahová. és attól tartanak, hogy az erőközpont ellentámadását ösztönözheti.”[8] Novotný és támogatói a kongresszus után valóban megpróbálták ellenőrzésük alá vonni az írószövetséget, de nem sikerült.[7] Vaculík és más írók a konferencián elhangzott beszédei – Novotný-ellenességükkel – növelték a szakadékot a konzervatív Novotný hívei és a pártvezetés mérsékeltebb tagjai között,[9] amely megosztottság hozzájárulna Novotný esetleges bukásához.

A prágai tavasz és a "kétezer szó"

Vaculík a kommunista párt legprogresszívebb tagjai közé tartozott, és ezáltal radikálisabb, mint Alexander Dubček, aki 1968 januárjában lett a párt vezetője. Ezért Vaculík és mások általában úgy érezték, hogy az áprilisi cselekvési program[10] reformja a szükséges minimum, és hogy gyorsan és határozottan végre kell hajtani.[11] Abban a reményben, hogy befolyásolni tudja a választókat a közelgő pártkongresszusi választásokon, Vaculík kiadta a "Kétezer szó a munkásoknak, a gazdáknak, a tudósoknak, a művészeknek és mindenkinek" kiáltványát több jelentős prágai újságban, kiegészítve más közéleti személyiségek aláírásával. A dátum 1968. június 27-e volt, az azt követő napon, hogy az országgyűlés eltörölte az előzetes cenzúrát. A „Kétezer szóban” Vaculík azt kérte, hogy a nyilvánosság „követelje a hatalmukkal visszaélő emberek lemondását” kritikával, tüntetéssel és sztrájkkal.[12] Aggodalmának adott hangot a reformokkal kapcsolatos „a közelmúltban fennálló aggodalmak miatt is annak a lehetőségének köszönhetően, hogy a külföldi erők” – a Varsói Szerződés szervezetének tagjai – „beavatkozhatnak Csehszlovákia belső fejlődésébe”.[13] Ha ez megtörténik, érvelt Vaculík:

…az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy ragaszkodunk magunkhoz, és nem engedünk semmilyen provokációnak. Biztosíthatjuk kormányunkat – szükség esetén fegyverekkel – mindaddig, amíg megteszi azt, amire felhatalmazást adunk.[13]

A „kétezer szó” hatása

Az általános mérsékelt hangnem és a marxista–leninista ortodoxia ellenére[14] a „Kétezer szó” cselekvésre szólította fel a közvéleményt katonai beavatkozás esetén, és ezért tagadta a párt vezető szerepét, ahogyan azt Vaculík 1967-es beszéde is tette. Csehszlovákia-szerte népszerű volt mind az értelmiségiek, mind a munkások körében, és népszerűsége csak azután nőtt, hogy a párt hivatalosan elítélte.[14] Ez jelentősen növelte a Szovjetunió aggodalmait is. A „Kétezer szót” követően Leonyid Brezsnyev pártvezetése az 1956-os Magyarországhoz hasonló helyzetet látva[15] használta először az „ellenforradalom” kifejezést a prágai tavasz leírására.[16] Ha ellenforradalom zajlott (és a Szovjetunió egyre inkább hajlamos volt a csehszlovákiai események kategorizálására, mivel más radikálisok továbbra is felléptek, és Dubček nem nyerte el bizalmukat), a Szovjetunió által látott szocializmus veszélybe került, és a Varsói Szerződés csapatainak invázióját, amint az 1968. augusztus 20–21. között meg is történt, indokoltnak ítélték. Az erőszak alkalmazásának elfogadható politikája minden olyan helyen, ahol a szocializmust fenyegetni vélték, Brezsnyev-doktrína néven vált ismertté, és Vaculík „Kétezer szó”-ja pedig szerves lépés volt ennek korai alkalmazása felé.[17]

Vaculík mint ellenzéki

Gustáv Husák 1969-es hatalomra kerülése és a cenzúra erősödése után Vaculík (ekkor már nem párttag) a csehszlovákiai ellenálló írók körébe tartozott.[18] 1973-ban elindította az Edice Petlice-t (Lakat Kiadás), egy szamizdat sorozatot, amelyet 1979-ig vezetett. Mások saját sorozatukkal követték, annak ellenére, hogy a párt titkosrendőrsége zaklatta őket.[19] Néhány szamizdat szerző, köztük Vaculík is megjelent nyugaton.[20] A szamizdat szerzők magja végül kidolgozta és aláírta a Charta ’77 alapító dokumentumát;[21] Vaculík részt vett a második tervezési értekezleten 1976 decemberében.[22] 1977. január 6-án Vaculík Havel és Pavel Landovský(wd)[23] színésszel együtt megpróbálta elvinni a charta egy példányát a postára, hogy elküldje a csehszlovák kormánynak. Autójukat a párt titkosrendőrsége leállította, és mindhármukat kihallgatásra vitték. Ezt követően más aláírókat is kihallgattak és házkutatást végeztek.[24] 1978 végén azonban Vaculík megjelentette a "Megjegyzések a bátorságról" című cikket, amely segített megadni az alaphangot az alapítókkal szembeni kritikákhoz.[25] Az eredeti aláírók közül a legtöbb a prágai és brünni értelmiséghez tartozott[26] és Vaculík és mások óva intették őket attól, hogy annyira elszigetelődjenek, hogy az átlagpolgárok többé ne tudjanak kapcsolódni a Charta ’77-hez. Kritikája a Charta mitologizálása ellen hatott és biztosította álláspontjának és szerepének folyamatos megbeszélését.[25]

A kommunizmus után

Vaculík folytatta az írást; a műveire vonatkozó hivatalos tilalmat 1989 végén feloldották. Lidové noviny-ban hetente volt egy rovata, amelyen különféle cseh politikai és kulturális témákkal foglalkozó feuilletonok szerepeltek, csakúgy, mint a kommunizmus idején végzett földalatti munkáiból.[27]

Halála

Vaculík 88 éves korában természetes halált halt meg 2015. június 6-án Dobřichovicében, ahol fiával élt.[28][29]

Könyvei

Regények

  • Rušný dům (1963), önéletrajzi regény a szerző nevelői munkájáról egy bentlakásos fiúiskolában
  • Sekyra (1966). The Axe(wd)[30], trans. Marian Sling (Harper & Row, 1973)[31]
  • Morčata (Tengerimalacok, 1970). The Guinea Pigs, trans. Kača Poláčková (The Third Press, 1973; Open Letter, 2011)[32][33]
  • Český snář (Cseh álmoskönyv, 1980). A Czech Dreambook, trans. Gerald Turner and Jonathan Bolton (Karolinum Press, 2020)[34]
  • Milí spolužáci (Kedves osztálytársak, 1995)

Összeállítások angol nyelven

  • A Cup of Coffee with My Interrogator: The Prague Chronicles of Ludvík Vaculík (Egy csésze kávé a vallatómmal: Ludvík Vaculík prágai krónikái), ford. George Theiner (Readers International, 1987)[35][36]

Esszék

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ A Morvaországi Havasalföld (csehül: Moravské Valašsko, vagy egyszerűen Valašsko; románul: Valahia Moravă) hegyvidéki etnorégió (elszlávosodott Román kissebség) a Cseh Köztársaságban, Morvaország legkeletibb részén, a szlovák határ közelében, központjában nagyjából Vsetín, Valašské Meziříčí és Rožnov pod Radhoštěm városok vannak. A Havasalföld elnevezést korábban Morvaország összes felföldjére és a szomszédos Sziléziára vonatkoztatták.
  2. ↑ Dva tisíce slov; Kétezer szó, ami munkásoké, gazdálkodóké, tisztviselőké, tudósoké, művészeké és mindenkié. A kiáltványt értelmiségiek és művészek írták alá 1968. június 17-én, a prágai tavasz kellős közepén, ami Csehszlovákiában a politikai liberalizáció időszaka, amely 1968 januárjában Alexander Dubček megválasztásával kezdődött és augusztusban a szovjet invázióval(wd) ért véget.
  3. ↑ Czech Writer, Anti-Communist Dissident Ludvik Vaculik Dies. The New York Times, 2015. június 6.
  4. ↑ Antonín Josef Novotný (1904. december 10. – 1975. január 28.) a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára volt 1953 és 1968 között, és 1975-től Csehország elnöki posztját is betöltötte. A keményvonalas, Novotný kénytelen volt átadni a gyeplőt Alexander Dubčeknek az 1968-as, rövid életű reformmozgalom során.
  5. ↑ R.J. Crampton, Eastern Europe in the Twentieth Century – and After, 2nd ed. (New York: Routledge, 1997), 323.
  6. ↑ Hans Renner, A History of Czechoslovakia since 1945, trans. Evelien Hurst-Buist (New York: Routledge, 1989), 39.
  7. ↑ 7,0 7,1 Crampton, Eastern Europe, 323.
  8. ↑ Václav Havel, Disturbing the Peace: A Conversation with Karel Hvížďala, trans. Paul Wilson (New York:Knopf, 1990), 85.
  9. ↑ Renner, History of Czechoslovakia, 39.
  10. ↑ Áprilisban Dubček elindította a liberalizációs "akcióprogramot", amely magában foglalta a sajtószabadság, a szólásszabadság és a mozgásszabadság növelését, a fogyasztási cikkekre helyezve a gazdasági hangsúlyt és a többpárti kormány lehetőségét.
  11. ↑ Renner, History of Czechoslovakia, 59.
  12. ↑ Ludvík Vaculík, "Two Thousand Words to Workers, Farmers, Scientists, Artists, and Everyone," in From Stalinism to Pluralism: A Documentary History of Eastern Europe since 1945, ed. Gale Stokes (New York: Oxford University Press, 1996), 130.
  13. ↑ 13,0 13,1 Vaculík, "Two Thousand Words," 130.
  14. ↑ 14,0 14,1 Crampton, Eastern Europe, 334.
  15. ↑ Renner, History of Czechoslovakia, 67.
  16. ↑ Alan Levy, So Many Heroes, (Sagaponack, NY: Second Chance Press, 1980), 166.
  17. ↑ „Ludvík Vaculík, Czech journalist and author, dies aged 88”, The Guardian, 2015. június 6. (Hozzáférés: 2015. június 7.) „...Two Thousand Words manifesto became a key document of the 1968 Prague spring reform movement that contributed to the Kremlin's decision to invade Czechoslovakia...” 
  18. ↑ Ellenzéki az a személy, aki aktívan megkérdőjelezi a kialakult politikai vagy vallási rendszert, doktrínát, meggyőződést, politikát vagy intézményt.
  19. ↑ Igor Hájek, "Traditions of Czech Literature: Curses and Blessings," in Czechoslovakia 1918–88: Seventy Years of Independence, ed. H. Gordon Skilling (Oxford: Macmillan, 1991), 188.
  20. ↑ Hájek, "Traditions of Czech Literature," 189.
  21. ↑ Renner, History of Czechoslovakia, 126.
  22. ↑ Havel, Disturbing the Peace, 132.
  23. ↑ Pavel Landovský (1936. szeptember 11. – 2014. október 10.), becenevén Lanďák, cseh színész, drámaíró és rendező.
  24. ↑ Renner, History of Czechoslovakia, 138.
  25. ↑ 25,0 25,1 Renner, History of Czechoslovakia, 135.
  26. ↑ Crampton, Eastern Europe, 348.
  27. ↑ Linda Mastalir, Ludvík Vaculík: a Czechoslovak man of letters, Radio.cz
  28. ↑ „Zemřel spisovatel a fejetonista Ludvík Vaculík. Bylo mu 89 let”, Hospodářské noviny, 2015. június 6. (Hozzáférés: 2015. június 6.) (čeština nyelvű) 
  29. ↑ Ludvik Vaculik: Writer and dissident whose 'Two Thousand Words' tract led to the Prague Spring and the Soviet invasion
  30. ↑ A Sekyra ("A fejsze") Ludvík Vaculík cseh író 1966-os regénye. Milan Kundera Tréfa (1967) című regényéhez hasonlóan a Sekyra is befolyásos regény volt Csehszlovákiában az 1960-as évek kulturális ébredése során.
  31. ↑ The Axe. [2015. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 9.)
  32. ↑ Vaculík, Ludvík. The guinea pigs, Internet Archive (en, cs nyelven), London : London Magazine (1974. április 26.). ISBN 978-0-89388-060-6 
  33. ↑ Shaun Randol: Ludvik Vaculik's "The Guinea Pigs". Words Without Borders. (Hozzáférés: 2015. június 9.)
  34. ↑ Český snář. (Hozzáférés: 2015. június 9.)
  35. ↑ Vaculík, Ludvík. A cup of coffee with my interrogator : the Prague chronicles of Ludvík Vaculík, Internet Archive, London : Readers International (1987. április 26.). ISBN 978-0-930523-34-3 
  36. ↑ BOOKS OF THE TIMES; A CUP OF COFFEE WITH MY INTERROGATOR: The Prague Chronicles of Ludvik Vaculik. Translated by George Theiner. Introduction by Vaclav Havel. 127 pages. Readers International. $14.95. (Published 1987). The New York Times . [2021. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  37. ↑ Stokes, Gale. From Stalinism to Pluralism: A Documentary History of Eastern Europe Since 1945 (English nyelven). Oxford University Press (1996. április 26.). ISBN 978-0-19-509447-3 
  38. ↑ MacArthur, John R.. „The Human Factor”, Harper's Magazine, 2018. január 1. (Hozzáférés: 2022. október 31.) (English nyelvű) 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludvík Vaculík című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Ludvík_Vaculík&oldid=807808”