Ludwig Steeg

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ludwig Steeg
Berlin főpolgármestere
Hivatali idő
1940 júliusa – 1845 májusa
ElődJulius Lippert
UtódArthur Werner
Berlin városi elnöke
Hivatali idő
1844 júliusa – 1845 áprilisa
ElődJulius Lippert
UtódJoseph Goebbels
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Ottweiler
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
PártNemzetiszocialista Német Munkáspárt

Foglalkozáspolitikus

Ludwig Steeg (Ottweiler, 1894. december 22.1945. szeptember 6.) német náci politikus, a Harmadik Birodalom idején Berlin főpolgármestere és Stadtpräsidentje (városi elnök) volt.

Fiatalkora

Steeg a Saarbrücken melletti Ottweilerben született egy tanár fiaként. Fiatalként Berlinbe költözött, és a városvezetésben kapott egy alsóbb posztot. Az első világháborúban a gyalogságban szolgált, megszerezte a tartalékos főhadnagyi rangot és megszerezte az I. és II. osztályú vaskeresztet. 1919-ben visszatért Berlinbe, és újra csatlakozott az államapparátushoz, és többek között a város közegészségügyi és közlekedési szolgáltatásaiért volt felelős. 1933-ban csatlakozott a náci párthoz (tagszáma: 1 485 884), és így gyors előléptetésre tett szert, mivel a szociáldemokratákhoz hű berlini köztisztviselők többségét elmozdították hivatalából. 1933-tól Julius Lippert, állambiztosa Berlinnek (Staatskommissar für Berlin) helyettese lett, aki 1937 januárjában Oberbürgermeister és Stadtpräsident lett.

Főpolgármesterként és városi elnökként

A nácik alatt Berlinben az igazi hatalom azonban a Gauleiter (regionális partvezető), Joseph Goebbels volt, és 1940 júliusában rávette Adolf Hitlert, hogy bocsássa el Lippertet, akiről úgy gondolta, hogy tekintélyének riválisa lett. Steeg-et, a hűséges senkit nevezték ki a helyére, "jobb híján", ahogy Goebbels fogalmazott. Steeget nevezték ki megbízott Oberbürgermeisternek és Stadtpräsidentnek . Az SS tagjaként (SS-száma 127 531), 1943. január 30-án nyerte el az SS-Brigadeführer rangot. Steeg Goebbels alatt a város költségvetéséért, a közlekedésért, az építési szabályokért, az iskolákért, az ifjúsági létesítményekért és az egészségügyi szolgáltatásokért volt felelős. Mindezek egyre nagyobb feszültség alá kerültek a második világháború előrehaladtával, részben azon tapasztalatlan náci lojalisták miatt, akiket felelősségteljes munkakörbe helyeztek a tapasztalt, de politikailag megbízhatatlan tisztviselők leváltása után, és részben a növekvő létszámhiány miatt, amely a háborús hadkötelezettség eredménye. Steeg volt a felelős Berlin felkészítéséért is a széles körben várt légitámadásokra. Terveket készített az élelmiszerek előállítására és elosztására, menedékházak építésére, valamint a nők és gyermekek evakuálására. Az 1943. augusztus 23–24-i első súlyos razzia idején Goebbels Steeget okolta az önkormányzati hatóságok gyenge teljesítményéért, és megfenyegette, hogy elbocsátja, ha a helyzet nem javul. [1] A rajtaütések egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak. Mintegy egymillió embert evakuáltak; ennek ellenére 1943 és 1945 között megközelítőleg 50 000 berlini halt meg légitámadásokban. Steeg hozzáértően látta el feladatait, de nem gyakorolt állami vezető szerepet, amit Goebbels vállalt magára.

Elmozdítása és halála

1943 decemberére Hitler rendezni akarta Berlin állandó politikai vezetésének kérdését, és felkérte Goebbelst, hogy vállalja el a Stadtpräsident posztját, míg Steeget visszasorolják az ünnepélyesebb főpolgármester posztra. Goebbels beleegyezett ebbe az önkormányzati hatóságok feletti közvetlenebb ellenőrzés eszközeként. [2] 1944. április 7-én Goebbels átvette a város közvetlen adminisztratív irányítását, amikor hivatalosan Stadtpräsidentnek nevezték el. [3] A háború utolsó hónapjaiban Steeg 1945 februárjában állandó főpolgármester lett, de Goebbels háttérbe szorította Berlin védelmének előkészítésében a közeledő Vörös Hadsereg ellen. A jelek szerint nem játszott jelentős szerepet ezekben az eseményekben: egyetlen berlini történelmi dokumentumban sem említik, például Cornelius Ryan Az utolsó csata vagy Anthony Reid és David Fisher Berlin bukása című művében. Mindenesetre főpolgármesteri posztja a Német Birodalom fővárosának szimbolikus fejévé tette. Amikor 1945. május 2-án a város megadta magát a szovjet erőknek, letartóztatták, és egy szovjet internálótáborba szállították, ahol szeptemberben ismeretlen körülmények között meghalt.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig Steeg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források