Míkisz Theodorákisz

Míkisz Theodorákisz
Életrajzi adatok
Születési név	Mihaíl Theodorákisz
Született
Elhunyt
Sírhely	Galatas Chanion Cemetery
Házastársa	Mirtó Altínoglu (1953–2021)
Gyermekei	Jórgosz Theodorákisz Margaríta Theodorákisz
Iskolái	Párizsi Konzervatórium Athéni Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok	filmzene, opera, balett, szimfónia, oratórium
Hangszer	hegedű zongora
Díjak	a francia Becsületrend parancsnoka grand officier de l'ordre de Mérite du Grand-Duché de Luxembourg Nemzetközi Lenin-békedíj (1983) BAFTA-díj a legjobb filmzenének (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, 1970) Lenin Komsomol Prize a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora a Salzburgi Egyetem díszdoktora a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem díszdoktora Barátságért Érdemrend Honorary member of the Athens Academy (2013) a Montréali Egyetem díszdoktora honorary doctor of Istanbul University
Tevékenység	zeneszerző
Kiadók	Folkways Records Philips EMI United Artists Records Polydor Records RCA Victor Sirius
IPI-névazonosító	00030479005
Míkisz Theodorákisz aláírása
Míkisz Theodorákisz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Míkisz Theodorákisz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mihail "Míkisz" Theodorákisz, görögül: Μιχαήλ "Μίκης" Θεοδωράκης (Híosz, 1925. július 29. – Athén, 2021. szeptember 2.) BAFTA-díjas görög zeneszerző, kommunista politikus.

Élete és munkássága

Míkisz Theodorákisz 1925. július 29-én született Jeórjiosz Mihaíl Theodorákisz és Aszpaszía Pulákisz gyermekeként. Gyermekkorától vonzotta a népzene és az egyházi zene, dalokat írt, 17 éves korában már koncertet is adott. 1943-ban költözött Athénba, ahol bekapcsolódott a görög kommunisták német- és olaszellenes fegyveres ellenállási szervezetébe, az ELASZ-ba. A kommunisták oldalán harcolt az 1944 és 1948 közötti görög polgárháborúban is. Többször letartóztatták, bebörtönözték, megkínozták, de 1950-ben befejezhette az athéni konzervatóriumot. Krétára utazott, ahol a Chania Music School vezetője lett és megalapította első zenekarát. 1953-ban megnősült, 1954-től pedig Párizsban folytatta zenei tanulmányait, Olivier Messiaen, Eugene Bigot és René Leibowitz tanítványa volt. Gazdag zeneszerzői munkásságot folytatott, a legnagyobb sikereket balettzenéivel aratta. I. szvit című munkája 1957-ben a moszkvai Sosztakovics-fesztiválon kapott aranyérmet. Antigoné című darabját 1959-ben a londoni Covent Gardenben mutatták be. 1959-ben a brit Michael Powell a Teruel szerelmesei című balettjéből megrendezte a Honeymoon című filmet, ami díjat nyert Cannes-ban, és főcímdalát a Beatles is műsorára tűzte. 1961-ben visszatért Görögországba. A Grigorisz Lambrakisz baloldali politikus ellen elkövetett merénylet után részt vett a Lambrákisz Demokrata Ifjúsági Szövetség megalapításában. Az 1964-ben bemutatott, három Oscar-díjat elnyert Zorba, a görög című film zeneszerzőjeként világhírű lett. A film betétdala, a Zorba tánca című szirtaki a filmtől függetlenül is világsláger lett, az önálló album 11. helyen szerepelt a Billboard slágerlistáján, a filmzene maga pedig 6. lett a brit slágerlistán. A Zorba azóta is a görög zene megtestesítője a világon, Görögországban pedig Teodorákisz nemzeti hős, élő legenda lett, dalai népzenévé váltak. Az 1967-es görögországi jobboldali katonai puccs után a junta Teodorákiszt elhallgattatta, zenéjét betiltották. Az 1969-ben Costa-Gavras által Franciaországban rendezett Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című francia-algériai film zenéjét is ő szerezte. 1970-ben a nemzetközi kulturális nyomás eredményeképpen (többek között Leonard Bernstein, Sosztakovics, Arthur Miller lépett fel az érdekében) elhagyhatta Görögországot. Ezután a katonai junta elszánt kritikusaként járta a világot, majd a diktatúra bukása után, 1974-ben nagy ünneplés közepette térhetett haza. 1981–1986 között Görögország Kommunista Pártja, 1989–1993 között pedig a konzervatív Új Demokrácia párt parlamenti képviselője volt. Utóbbi minőségében segédkezett egy nagykoalíció létrehozásában, aminek a polgárháború óta először a Görög Kommunista Párt is részese lett. 1990–1992 között tárca nélküli miniszter volt. A 2010-es években a radikális baloldali görög párt, a Sziriza tagja volt. 1992-től a Görög Állami Rádió (ERT) kórusának és két zenekarának általános zenei igazgatója volt.

Művei

• Assia-Gonia (zenekar, 1945-1950)
• Oedipus Tyrannus (vonósok, 1946)
• Szonatina no. 1, 2 (1957, 1958)
• Epiphania (dalciklus, 1959)
• Elektra, Phaedra, Zorba, a görög, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája(filmzenék, 1962, 1965)
• Arkadiasz no. 1–10 (dalciklus, 1968-1969)
• Canto General (poporatórium, 1972)
• Bizánci mise (1982)
• Requiem (1985)
• Kosztasz Kariotakisz (opera, 1985)
• Medea (opera, 1990)
• Elektra (opera, 1993)
• balettek, szimfóniák, oratóriumok, dalok, filmzenék, olimpiai kantáta (1991)
• Az utolsó balkáni nagyúr (filmzene, 2005)
• Mauthauseni oratórium

Könyvei

• Önéletrajza négy kötetben (1986–1992)

Fontosabb díjai, kitüntetései

• A moszkvai Sosztakovics Fesztivál Aranyérme (1957)
• Copley-díj (1957)
• az Athéni Dalfesztivál 1. díja (1961)
• Sibelius Érem (1963)
• BAFTA-díj a legjobb filmzenének (1969)
• francia Becsületrend (2007)
• Nemzetközi Lenin-békedíj (1983)
• az Onasszisz-alapítvány díja (2000)

Források

• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• ↑ Legát: Legát Tibor: Az utolsó békeharcos: Míkisz Theodorákisz (1925–2021). Magyar Narancs, (2021. szeptember 16.) 33–34. o.

További információk

• Jacques Coubard: Theodorakisz. Görögország – álom és lázálom; ford. Tarisznyás Györgyi; Gondolat, Bp., 1971
• STOP.hu