Magyar sóballa
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Suaeda pannonica (Beck)[1] | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magyar sóballa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar sóballa témájú médiaállományokat és Magyar sóballa témájú kategóriát. |
A magyar sóballa (Suaeda pannonica) a szegfűvirágúak rendjének és disznóparéjfélék családjának endemikus magyar növényfaja. Egyéves növény. Virágzási ideje júliustól szeptemberig tart.
Jellemzők
Általában 5–50 cm magas, erőteljes növekedésű, felálló, felemelkedő, heverő vagy bókoló hajtású, elágazó, pozsgás levelű növény. Levelei 10–30 mm hosszúak, 1–2 mm szélesek, tompa csúcsúak. A terméses lepel kétoldali részarányosságot mutat, a felső lepellevél megnagyobbodott, boltozatos. Porzóinak száma 1-4 darab, termése toktermés.[2]
Élőhely, életmód
A magyar sóballa a magyar alföld jellegzetes endemikus növénye. Előfordulási helyei a Kiskunság, Dél-Hortobágy, a Nyírség, a Kisalföld és a Mezőség érintetlen szikesei.
Klorid- és szulfát-tűrésének,[3] illetve kedvelésének következtében, élőhelyéül leginkább az úgynevezett vakszikek szolgálnak, ahol más növénytársulások nem, vagy csak elvétve fordulnak elő.
A vakszik már tavasszal kiszárad, és csak néhány növényfaj ad rajta csekély borítást.
A magyar sóballa, leggyakrabban rokonával, a sziki sóballával (Suaeda maritima) alkot társulást.
A szikes talajokról
Kialakulásuk fő tényezője a nagyrészt alulról felfelé történő vízmozgás. A talaj felületéről a víz elpárolog, az oldható sók pedig visszamaradnak. Legtöbbször a nátrium sói szerepelnek, amelyek lúgos kémhatást okoznak. A humuszanyagok nátriummal vízoldékonnyá válnak, így kimosódhatnak. Eső után a barnás víz agyaggal együtt filmszerű réteget képez a felszínen, kiszáradva pedig ez felcserepesedik.
A vízgazdálkodás azért is rossz, mert a vízben feldúsult réteg elfolyósodik, nem ereszti át a levegőt, tehát előfordulhat, hogy alatta porszáraz marad a mélyebb rész. Nagyobb agyagtartalom esetén a vízellátás váltakozása erős duzzadással-zsugorodással jár. Ez a mozgás oszlopos szerkezetet alakít ki, az oszlopok belseje tömör, levegőtlen.
A szikesek növényei gyakran azonosak a tengerpartok sótűrő fajaival.
Sok esetben az oldott sók a felszínen kikristályosodnak, ennek legsúlyosabb formája a vakszik.
Jellemző fajok
- Bárányparéj (Camphorosma annua)
- Magyar sóballa (Suaeda pannonica)
- Seprőparéj (Bassia sedoides)
- Sziki ballagófű (Salsola soda)
- Sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus)
- Sziki útifű (Plantago maritima)
- Sziki sóballa (Suaeda maritima)
- Sziki zsázsa (Lepidium crassifolium)
- Sziksófű (Salicornia prostrata)[4][5]
Jegyzetek
- ↑ Flora Pannonica – I. évfolyam 1. szám (2003)
- ↑ http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.aspx?g=94bf119c-87a6-4baf-8eec-00cb700dd5f6&cid=3dac1f3d-0f62-4b1e-854a-e931d0f684e9[halott link]
- ↑ http://www.terra.hu/haznov/htm/Suaedetum.pannonicae.html
- ↑ Archivált másolat. [2009. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
- ↑ Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
