Major Bertalanné
| Major Bertalanné | |
| Született | Bródi Rózsa 1901. február 20.[1] Tiszafüred |
| Elhunyt | 1971. május 5. (70 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vegyészmérnök |
| Iskolái | Brnói Műszaki Egyetem (–1926) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
Major Bertalanné, leánykori nevén Bródi Rózsa (Tiszafüred, 1901. február 20.[3] – Budapest, 1971. május 5.)[4] vegyészmérnök.
Élete
Bródi Lajos földbérlő és Flamm Mária gyermekeként született. Tanulmányait Brünnben végezte, majd hazatérése után a budapesti Gizella-malomban dolgozott; az ottani laboratórium vezetője volt 1941-ig, amikor elbocsátották a zsidótörvények miatt. A második világháború után ismét laboratóriumvezető lett korábbi munkahelyén, majd 1948 és 1957 között a Malomipari igazgatóságon dolgozott. 1958–1959-ben az Óbudai Malom iparági fővegyésze volt. 1959 és 1965 között az Országos Malomipari és Terménytárolási Kutatóintézet igazgatójaként működött. Részt vett az üzemi gabona- és lisztvizsgálati rendszer kidolgozásában. Cikkei a Malomipar és a Malomipar és Terményforgalom című szaklapokban jelentek meg. Férje Major (Markstein) Bertalan magántisztviselő volt, akihez 1929. december 22-én Budapesten ment nőül.[5] A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra. Sírját felszámolták.
Művei
- Malom- és sütőipari laboratóriumi gyakorlatok (tankönyv, Budapest, 1961)
Díjai, elismerései
- Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója (1959)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09863.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Születési bejegyzése a tiszafüredi polgári születési akv. 56/1901. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 29.)
- ↑ „Elhunyt Major Bertalanné”, Magyar Nemzet, 1971. május 8., 6. oldal (Hozzáférés: 2021. július 29.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári házassági akv. 951/1929. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 29.)
Források
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3