Margaret Ménégoz

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Margaret Ménégoz
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
ÁlneveMargaret Ménégoz
ÁllampolgárságaAz adatok szerializációja sikertelen
HázastársaAz adatok szerializációja sikertelen
GyermekeiMathias Menegoz
Foglalkozása
Tisztségeelnök (2003–2009, Unifrance)
Kitüntetései

Margaret Ménégoz , született: Baranyai Margit Katalin (Budapest, 1941. április 21. – 2024. augusztus 7.) magyar származású kétszeres BAFTA- és César-díjas német-francia filmproducer és filmforgalmazó. Több mint 60 produkcióban vett részt, melyek közül a legsikeresebb Michael Haneke 2012-ben Oscar-díjjal elismert Szerelem című alkotása.

Életpályája

Soroksári dunai sváb családba született, apja katonatiszt volt, anyja háztartásbeli.[8] Miután apját családegyesítés címén hazaengedték a szovjet fogságból, a családot kitelepítették a németországi Baden-Württembergbe. Stuttgartban járt gimnáziumba, de nem érettségizett le. 1958-ban Svájcba ment, ahol „au pairként” munka mellett francia nyelvet tanult. Az 1960-ban visszatérve egy kis német gyógyszerészeti filmeket gyártó cégnél helyezkedett el filmvágóként. Egy berlini rövidfilmfesztiválon ismerkedett meg későbbi férjével, a francia dokumentumfilmes Robert Ménégozzal, akit követett Párizsba, s aki mellett alaposabban megismerte a műfajt és szerzett tapasztalatokat a filmkészítés terén.[8][9] Az 1970-es évek elején helyezkedett el az Éric Rohmer és Barbet Schroeder által 1962-ben alapított, a francia új hullám egyik zászlóshajójának számító Les Films du Losange filmgyártó cégnél, mint „mindenes titkárnő”, s mivel anyanyelvi szinten beszélt németül, Éric Rohmer maga mellé vette felvételvezető gyakornoknak, a francia-német koprodukcióban készülő O. márkiné forgatásához. Rohmer mellett tanulta ki a filmproduceri munka fortélyait.[10] 1975-ben lett a Les Films du Losange ügyvezető igazgatója.[11] Az 1980-as évek elején Margaret Ménégoz kiszélesítette a produkciós cég tevékenységi körét; a két alapító rendező alkotásai mellett más rendezők filmjeinek elkészítését is végezték. 1985-ben újabb bővítést hajtott végre: a cég immár filmforgalmazással és nemzetközi eladással is foglalkozott.[12] 2003–2009 között a francia filmművészetet világszerte népszerűsítő szervezet, az UniFrance elnöke volt.[10][13] 2009-ben visszatért produkciós cégéhez, melyet 2021 júliusáig igazgatott.[14] Producerként olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt mint Éric Rohmer, Barbet Schroeder, Wim Wenders, Rainer Werner Fassbinder, Lars von Trier, Andrzej Wajda, Roger Planchon, Jean-Claude Brisseau vagy Michael Haneke. 1990-ben a 40. berlini nemzetközi filmfesztivál, 1991-ben pedig a 44. cannes-i filmfesztivál zsűrijének tagja. Tagja a francia filmbizottágok hálózatát összefogó, a forgatásokat és az utómunkákat támogató és összehangoló Film France nemzeti filmbizottságnak, valamint a César-díjak szervezését végző Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémiának. 2020-ban, amikor röviddel a díjátadó előtt lemondott a válságba került Akadémia igazgatótanácsának elnöke, őt bízták meg a szervezet vezetésével a rendkívüli közgyűlésig.[15] 2020 őszén, a szervezet megújításakor elvesztette az Oscar-díjas film alkotójaként addig automatikusan megkapott küldötti státuszát.[16] Az Európai Filmakadémia tagja; fontos számára az európaiság. Így vall erről:

Amikor Wim Wenders átvette Bergmantól az Európai Filmakadémia elnöki posztját, felkért, hogy csatlakozzam a szervezethez (...) Ez egy esély, hogy találkozzak más európai országok filmeseivel; nem igazán van anyanyelvem, nem igazán van nemzetiségem, szóval számomra természetes, hogy Európa felé fordulok...
– Margaret Ménégoz [17]

1962-ben ment férjhez Robert Ménégoz (1928–2013) francia filmrendezőhöz.[8][9] 1968-ban született gyermekük, Mathias Menegoz, neurokémiai kutatóorvos, aki később elismert regényíró lett.[18] Német, francia, angol és magyar nyelven beszél.[8]

Filmjei

  • 1974 : Céline és Julie csónakázik (Céline et Julie vont en bateau) (r.: Jacques Rivette)
  • 1976 : O. márkiné (Die Marquise von O) (r.: Éric Rohmer) (felvételvezető gyakornok)
  • 1976 : Goldflocken (r.: Werner Schroeter)
  • 1977 : Az amerikai barát (Der amerikanische Freund) (r.: Wim Wenders)
  • 1978 : Perceval lovag (Perceval le Gallois) (r.: Éric Rohmer)
  • 1978 : Koko, a beszéló gorilla (Koko, le gorille qui parle) (r.: Barbet Schroeder)
  • 1978 : Passe-montagne (r.: Jean-François Stévenin)
  • 1980 : So weit das Auge reicht (r.: Erwin Keusch)
  • 1981 : A kaméliás hölgy igaz története (La storia vera della signora dalle camelie) (r.: Mauro Bolognini)
  • 1981 : A pilóta felesége (La femme de l’aviateur) (r.: Éric Rohmer)
  • 1981 : Északi híd (Le pont du Nord) (r.: Jacques Rivette)
  • 1982 : Lettres d’amour en Somalie (r.: Frédéric Mitterrand)
  • 1982 : Jó házasság (Le beau mariage) (r.: Éric Rohmer)
  • 1983 : Danton (r.: Andrzej Wajda)
  • 1983 : Pauline a strandon (Pauline à la plage) (r.: Éric Rohmer)
  • 1983 : Liberty belle (r.: Pascal Kané)
  • 1983 : Un jeu brutal (r.: Jean-Claude Brisseau)
  • 1984 : Józan őrület (Les Nuits de la pleine lune) (r.: Margarethe von Trotta)
  • 1984 : Tricheurs (r.: Barbet Schroeder)
  • 1984 : Tartuffe (r.: Gérard Depardieu)
  • 1984 : Mauvaise conduite (r.: Néstor Almendros, Orlando Jiménez Leal)
  • 1984 : Swann szerelme (Un amour de Swann) (r.: Volker Schlöndorff)
  • 1984 : Flügel und Fesseln (r.: Helma Sanders-Brahms)
  • 1984 : Teliholdas éjszakák (Les Nuits de la pleine lune) (r.: Éric Rohmer)
  • 1985 : Charles Bukowski par Barbet Schroeder (r.: Barbet Schroeder)
  • 1986 : A zöld sugár (Le rayon vert) (r.: Éric Rohmer)
  • 1987 : A barátnőm barátja (L'ami de mon amie) (r.: Éric Rohmer)
  • 1987 : Dandin (r.: Roger Planchon)
  • 1988 : Ördögök (Les possédés) (r.: Andrzej Wajda)
  • 1988 : De bruit et de fureur (r.: Jean-Claude Brisseau)
  • 1989 : Noce blanche (r.: Jean-Claude Brisseau)
  • 1990 : A tavasz meséje (Conte de printemps) (r.: Éric Rohmer)
  • 1990 : Európa, Európa (Europa Europa) (r.: Agnieszka Holland)
  • 1991 : Le jour des rois (r.: Marie-Claude Treilhou)
  • 1992 : 'A tél meséje (Conte d'hiver) (r.: Éric Rohmer)
  • 1992 : L'échange (r.: Frédéric Planchon)
  • 1992 : La règle du je (r.: Françoise Etchegaray)
  • 1993 : Louis, enfant roi (r.: Roger Planchon)
  • 1996 : A nyár meséje (Conte d'été) (r.: Éric Rohmer)
  • 1996 : Le bel été 1914 (r.: Christian de Chalonge)
  • 1996 : Les enfants de l'automne (r.: Christian de Chalonge)
  • 1998 : Lautrec (r.: Roger Planchon)
  • 1998 : Az ősz meséje (Conte d'automne) (r.: Éric Rohmer)
  • 1999 : A mort la mort! (r.: Romain Goupil)
  • 2000 : A férfiak évada (La saison des hommes) (r.: Moufida Tlatli)
  • 2000 : Bérgyilkosok madonnája (La vierge des tueurs (r.: Barbet Schroeder)
  • 2002 : Une pure coïncidence (r.: Romain Goupil)
  • 2003 : Farkasok ideje (Le temps du loup) (r.: Michael Haneke)
  • 2003 : Raja (r.: Jacques Doillon)
  • 2004 : Hagyj békén (Ne fais pas ça!) (r.: Luc Bondy)
  • 2004 : Ne quittez pas! (r.: Arthur Joffé)
  • 2005 : Rejtély (Caché) (r.: Michael Haneke)
  • 2008 : Egy pillanatnyi szabadság (Ein Augenblick Freiheit) (r.: Arash T. Riahi)
  • 2008 : Érzelemgyár (La fabrique des sentiments) (r.: Jean-Marc Moutout)
  • 2009 : A fehér szalag (Das weiße Band) (r.: Michael Haneke)
  • 2010 : Kezeket fel, srácok! (Les mains en l'air) (r.: Romain Goupil)
  • 2011 : De bon matin (r.: Jean-Marc Moutout)
  • 2012 : Szerelem (Amour) (r.: Michael Haneke)
  • 2013 : A másik haza (Die Andere Heimat - Chronik einer Sehnsucht) (r.: Edgar Reitz)
  • 2015 : Les jours venus (r.: Romain Goupil)
  • 2015 : Amnesia (r.: Barbet Schroeder)
  • 2015 : Gyermekábránd (Une enfance) (r.: Philippe Claudel)
  • 2017 : Le vénérable W. (r.: Barbet Schroeder)
  • 2017 : Happy End (r.: Michael Haneke)
  • 2020 : Hableány (Undine) (r.: Christian Petzold)

Elismerések

Kitüntetés

Fontosabb díjak, jelölések

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.screendaily.com/news/french-industry-titan-and-pioneering-producer-margaret-menegoz-dies-at-83/5196127.article
  2. ↑ https://www.lemonde.fr/disparitions/article/2024/08/10/la-productrice-margaret-menegoz-est-morte_6275307_3382.html
  3. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2007.66.0.html. (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  4. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2009.64.0.html. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  5. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/2012.329.0.html. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  6. ↑ Camille Bichler: Margaret Menegoz, celle par qui les chefs-d'oeuvre du cinéma arrivent (francia nyelven). France Culture , 2019. május 19. (Hozzáférés: 2024. augusztus 11.)
  7. ↑ PREX1611478D
  8. ↑ 8,0 8,1 8,2 8,3 Toubiana 2019.
  9. ↑ 9,0 9,1 Diatkin 2008.
  10. ↑ 10,0 10,1 Bichler 2019.
  11. ↑ Les Films du Losange : Présentation de la société (angol nyelven). unifrance.org. UniFrance, 2007. [2021. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  12. ↑ Serge Toubiana: Margaret Menegoz: Épisode 4 : D’autres aventures avec les Films du Losange. franceculture.fr. (franciául) Párizs: Radio France Culture (2019. október 24.) (Hozzáférés: 2021. november 26.) arch (rádióinterjú).
  13. ↑ https://www.unifrance.org/corporate : Notre mission (francia nyelven). unifrance.org. UniFrance, 2017. [2021. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  14. ↑ About (angol nyelven). filmsdulosange.com. Les Films du Losange, 2021. [2021. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  15. ↑ AFP: Margaret Menegoz à la tête de l'Académie des César par intérim (francia nyelven). huffingtonpost.fr. Le Huffington Post SAS, 2020. február 26. [2020. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  16. ↑ Maximilien Pierrette: César 2021 : Marina Foïs maîtresse de cérémonie, pourquoi c'est important ? allocine.fr. (franciául) Levallois-Perret: AlloCiné SA (2020. november 25.) (Hozzáférés: 2020. december 14.) arch
  17. ↑ Michel Ciment: Margaret Menegoz : "Tout part du scénario" (francia nyelven). franceculture.fr. France Culture, 2012. március 10. [2021. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  18. ↑ Mathias Menegoz : Biographie (francia nyelven). pol-editeur.com. Editions P.O.L, 2015. [2020. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  19. ↑ Décret du 13 mai 2016 portant promotion et nomination; NOR : PREX1611478D (francia nyelven). legifrance.gouv.fr. Légifrance, 2016. május 15. [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  20. ↑ Az első alkalommal odaítélt díjat megosztva kapta Veit Heiduschka osztrák producerrel.
  21. ↑ 21,0 21,1 Csupán a produkció kimagasló sikerének okán, nem pedig a producer személyes elismerése miatt szerepel a felsorolásban. Ellentétben ugyanis a legjobb filmnek járó Oscar-díjjal, amelyet hivatalosan a nyertes film producerei kapnak, a legjobb nemzetközi játékfilm (2019 előtt: legjobb idegen nyelvű film) Oscar-díja a beküldő ország egészére vonatkozó díjnak minősül, s bár 2015 óta a rendező nevét is rávésik a szobrocskára és rendszerint ő is veszi azt át az alkotóközösség nevében, a szabályok kimondják, hogy ezt az Oscart nem egy konkrét személynek ítélik oda. (Lásd: Az akadémiai díjak szabályzata 13/D/3. pont.)

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Margaret_Ménégoz&oldid=590801”