Marin Sirdani

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Marin Sirdani
Született1885. január 17.
Gusinje
Elhunyt1962. február 14. (77 évesen)
Shkodra
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
  • pap
  • neveléstudós
  • folklórkutató
  • történész

Marin Sirdani, születési nevén Ndue Sirdani (Gusinje(wd), 1885. január 17.Shkodra, 1962. február 14.) albán ferences szerzetes, pedagógus, folklorista, történész.

Életútja

A bogai(wd) származású Daka Sirdani és Marie Smajli gyermekeként született a Montenegróhoz tartozó Gusinjében(wd), a keresztségben a Ndue nevet kapta.[1] Édesanyját korán elveszítette, apja ekkor őt és fivérét – a később jezsuita szerzetessé lett Aleksandër Sirdanit(wd)shkodrai nagybátyjuk gondjaira bízta.[2] Tanulmányait a shkodrai ferences kollégiumban kezdte meg, majd a Grazi Egyetem teológushallgatója volt, amelyet 1909-ben végzett el.[3] Hazatérését követően pappá szentelték, és Kthella e Sipërme(wd) plébánosaként megkezdte lelki szolgálatát, később Pishkashba, majd egy Burrel melletti falucskába helyezték át. Csakhamar a troshani ferences kollégiumban kapott tanári állást, itt végezte az oktatómunkát 1922-ig, amikor Shkodrába költözött, és a ferences Collegium Illyricum történelem- és teológiatanára lett.[4] 1932-től 1938-ig igazgatóként irányította a ferences kollégiumban folyó oktatómunkát.[5] A kommunista hatalomátvételt követően, 1945-ben a római katolikus főegyházmegye Sirdanit és Ernest Çobát(wd) delegálta a kommunista pártot képviselő Tuk Jakovával folytatott tárgyalásra. Ennek során Jakova előterjesztette a párt javaslatát arról, hogy az albán katolikus egyház szervezetileg váljon le a Szentszékről, és alakuljon a kommunista pártvezetéssel együttműködő állami egyházzá. Az elfogadhatatlan ajánlatot a megjelentek visszautasították. Nem sokkal később több más egyházi személlyel együtt Sirdanit is letartóztatták, majd kényszermunkára ítélték.[6] Szabadulását követően az Arra e Madhe-i(wd) ferences konventbe vonult vissza, ahol 1962. február 14-én tuberkulózisban elhunyt.[7]

Munkássága

Egyházi szolgálatával párhuzamosan gyűjtötte az észak-albániai hegyvidékek epikus folklóralkotásait, amelyeket 1926-tól folytatásokban a shkodrai Zâni i Shna Ndout (’Szent Antal Hangja’) folyóiratban publikált Skanderbegu mbas gojëdhânash (’Szkander bég a szájhagyományban’) címen.[8] 1931 és 1935 között újabb közleményekben adta közre a Szkander bég küzdelmeire és magánéletére vonatkozó további népi epikus alkotásokat.[9] Folklorisztikai munkái mellett történelmi tanulmányai is számottevőek. Az 1940-es években a Hylli i Dritës, a Leka és más folyóiratok lapjain közölt írásokat egyebek mellett az albánság történelmi múltjáról és az albániai ferences rend történetéről.[10] Egyes források szerint több ezer oldalasra rúgó folklorisztikai-történeti kéziratait az államrendőrség letartóztatása után megsemmisítette.[11]

Jegyzetek

  1. Kurti 2003 :130.
  2. Ulqini 1999 :74.; Pllumi 2006 :297.
  3. Kurti 2003 :46.; Doka 2014 :58.
  4. Kurti 2003 :233.; Doka 2014Ä:58.; Radio Vatikani 2016 .
  5. Kurti 2003 :189.
  6. Sinishta 1976 :55.; Qazimi 2012 :91–93.
  7. Daniel Gazulli: Vëllaznit Sirdani: At Martin Sirdani & dom Aleksandër Sirdani. kosova.albemigrant.com (2011. január 8.) (Hozzáférés: 2019. október 30.) arch
  8. Paci 2018 :136–145.
  9. Marlekaj 2018 :133.
  10. Doka 2014 :58.
  11. Topalli 2010 .

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marin Sirdani című albán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.