Mijaca
| Mijaca | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrgorac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21276 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 30 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 514 m |
| Terület | 4,45 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 43° 17′ 17″, k. h. 17° 19′ 09″43.288162°N 17.319266°EKoordináták: é. sz. 43° 17′ 17″, k. h. 17° 19′ 09″43.288162°N 17.319266°E | |
Mijaca falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.
Fekvése
Makarskától légvonalban 23, közúton 41 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a hercegovinai határ melletti hegyvidéken fekszik. Délről a Dobriševica- (más néven Mijačko) hegy védi. Területének több mint kilencven százaléka legelő és erdő. Több településrészből áll (Kurilji, Grljušići, Vlaka, Draga, Donje Rose), melyek az itt lakó családok neveit viselik.
Története
Mijaca területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket a templom közelében található halomsír is igazolja. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A térség a középkorban is folyamatosan lakott volt. A légvonalban 7 km-re délre fekvő Prapatnicén a Vukojević-ház mellett az egész Vrgorska krajina legnagyobb kora középkori temetője található. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. Mijaca a török uralom végével a 17. század végén 1696 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakói kezdetben a zavojanei, 1922-től a stiljai, 1955-től a poljica kozičkai plébániához tartoztak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 167, 1910-ben 265 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején Mijaca arányaiban a legnagyobb veszteséget szenvedte el térség települései közül. A kis faluból 23 horvát katona esett el a háborús frontokon. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 95 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 167 | 0 | 174 | 220 | 254 | 265 | 306 | 360 | 407 | 448 | 465 | 394 | 298 | 163 | 126 | 95 |
Nevezetességei
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 19. század végén épült hazai faragott kövekből. Hosszúsága 14, szélessége 7 méter. Homlokzatán egykor körablak, tetején pedig pengefalú harangtorony volt, mely mintegy harminc évvel ezelőtt leomlott. Ezután a homlokzat elé betonból új, piramis záródású harangtornyot építettek, melyben két harang található. A harangtorony elülső oldalára toronyórát szereltek. A félköríves apszisban áll a főoltár a Nagyboldogasszony szobrával. Eléje az új liturgikus előírások szerint kőből szembemiséző oltárt emeltek. A falmélyedésekben Szent Miklós és Szent Antal szobrai láthatók.
- A templom közelében ókori halomsír található.
Kultúra
A településen a Nagyboldogasszony honismereti egyesület (Zavičajna udruga Velike Gospe) működik.
Oktatás
A településen négyosztályos alapiskola működik
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Vrgorac város hivatalos oldala (horvátul)
- Vrgorac város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Poljica Vrgorska (horvátul)
További információk
Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)
