Mole Antonelliana
| Mole Antonelliana | |
 | |
 | |
| Település | Torino |
| Megnyitás | 1889. április 10. |
| Építési stílus | eklektikus építészet |
| Építész(ek) | Alessandro Antonelli |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | |
| Tulajdonos | Municipality of Turin |
| Magassága | 168 m |
| Szélessége | 50 m |
| Elhelyezkedése | |
 Mole Antonelliana
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 04′ 08″, k. h. 7° 41′ 36″45.068980°N 7.693240°EKoordináták: é. sz. 45° 04′ 08″, k. h. 7° 41′ 36″45.068980°N 7.693240°E | |
| Mole Antonelliana weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mole Antonelliana témájú médiaállományokat. | |
A Mole Antonelliana (IPA: [ˈmɔːle antonelˈljaːna]) jelentős épület Torinóban, Olaszországban; építészéről, Alessandro Antonelliről nevezték el. A mole az olaszban a monumentális méretű épületek szinonimája. Az építkezés 1863-ban kezdődött, nem sokkal az olasz egyesítés után, és 1889-ben fejeződött be, az építész halála után. Eredetileg zsinagógának tervezték, ma pedig a (Olasz) Nemzeti Mozi Múzeumnak ad otthont, és úgy vélik, hogy ez a világ legmagasabb múzeuma.[1] Az olasz 2 eurócentes érme előlapján az épület ábrázolása látható. Az átrium alatti földszint mennyezetén katalán boltívek találhatók, amelyek viszonylag ritkák Olaszországban, de népszerűek Spanyolországban, ahonnan származnak.
Története
Építése
Az épületet zsinagógaként tervezték és építették. A torinói zsidó közösség 1848 óta teljes körű polgári jogokat élvezett, és a zsinagóga építésének megkezdésekor Torino volt az új olasz állam fővárosa, ám ezt a pozíciót csak 1860 és 1864 között töltötte be. A közösség 250 000 lírás költségvetéssel, és azzal a szándékkal, hogy egy fővároshoz méltó épületet kapjon, felvette Alessandro Antonellit. Ő azzal kezdett, hogy hozzáadott egy 121 méteres kupolát és tornyot a tizenhetedik századi San Gaudenzio-bazilikához Novarában hasonlóan, és megígérte, hogy 280 000 líráért megépíti a zsinagógát.[2] Antonelli és a zsidó közösség kapcsolata azonban nem volt felhőtlen. Egy sor módosítást javasolt, amelyek a végső magasságot 167,5 méterre emelték, 46 méterrel magasabbra, mint az eredeti tervben szereplő kupola volt. Az ilyen változtatások, amellett, hogy a vártnál magasabb költségeket és építési időt igényeltek, nem tetszettek a zsidó közösségnek, és az építkezést 1869-ben, ideiglenes tetővel, leállították. Az olasz főváros 1864-ben Firenzébe való áthelyezésével a közösség összezsugorodott, de a költségek és Antonelli ambíciói tovább emelkedtek. 1876-ban a zsidó közösség, amely 692 000 lírát költött a még korántsem elkészült épületre, bejelentette, hogy kilép a projektből. A torinóiak, akik látták a zsinagógát az ég felé emelkedni, azt követelték, hogy a város vegye át a projektet, ami meg is történt. A zsidó közösség és Torinó városa között cserét szerveztek egy földterületre, amelyen gyorsan felépült egy szép mór újjászületés zsinagóga. [3] A Molét II. Viktor Emmanuelnek szentelték. Antonelli folytatta az építkezést, 146 m-esre növelve a magasságot, 153, végül 167.5 méteresre. 1888 októberében bekövetkezett haláláig dolgozott a projekten. Antonelli eredeti elképzelése a toronyról az volt, hogy a tetejét egy ötágú csillaggal egészítse ki, de később inkább egy szobrot választott, amely egy szárnyas dzsinnt ábrázol, amely a Savoyai-ház egyik szimbóluma. A szobrot Fumagalli szobrásznál rendelték meg, hónapokkal Antonelli halála után. A design egy dombornyomott és aranyozott réz dzsinnt tartalmazott, amely egyik kezében lándzsát, a másikban pálmaágat tartott. A fején egy kis ötágú csillag volt, amelyet rúd támasztott alá. Amikor 1889. április 10-én a csillagot a helyére állították, a Mole teljes magassága 167,5 méteresre nőtt, így Európa akkori legmagasabb téglaépülete volt.[4] 1908-tól 1938-ig a város a Molét használta a Risorgimento Múzeumnak, amelyet akkor a Palazzo Carignanóba helyeztek át. A Mole Antonelliana a világ legmagasabb vasalatlan téglaépülete (acél gerendaváz nélkül épült).
Javítások
1904. augusztus 11-én egy heves vihar miatt a szárnyas dzsinn összeomlott, de szerencsére az építmény egyik teraszán lógott.[5] A rekonstrukciót követően egy 4 méter átmérőjű, rézből készült ötágú csillagra cserélték. Az Ernesto Ghiotti által készített dizájn hasonló volt a dzsinn fején látható eredetihez, és 1953-ra esett: később egy kisebb, háromdimenziós, 12 ágú csillagra cserélték. A második világháború alatt az épület nagyrészt megúszta az 1942. december 6-i bombázásokat, amelyek számos katonai célpontot értek a közeli Via Verdin, és elpusztították a szomszédos Teatro di Torinót is.[6] 1953. május 23-án egy heves felhőszakadás tornádó kíséretében elpusztította a legfelső 47 méteres csúcs, amelyet 1961-ben kővel borított fémszerkezetté építettek át. Guido Chiarelli végezte el a csúcs megvilágításának projektjét a rekonstrukciós munkálatok végén.
Jelenleg
2000 óta az épületben működik a Museo Nazionale del Cinema (Nemzeti Mozi Múzeum). Az épület az olasz labdarúgás egyik legrégebbi derbijének, a Derby della Molénak a nevét is adta, amelyen a Torino FC és a Juventus FC torinói futballklubok szerepelnek.[7] A négyarcú kupola egyik oldalán az első Fibonacci-számok piros neonfényekkel vannak felírva: Mario Merz Il volo dei Numeri (A számok repülése) című művészi munkájának részei. 2017 decemberében a Molét több mint 6000 LED-lámpával világították meg, ami példátlan esemény az Aem Torino, Iren, a város áramellátásával foglalkozó cég megalakulásának 110. évfordulója alkalmából. [8]
A populáris kultúrában
Friedrich Nietzsche nagyon megcsodálta az épületet, Zarathustra figurájával társítva, és ezt írta: „Korábban elsétáltam a Mole Antonelliana mellett, amely talán a valaha épített legragyogóbb építészeti alkotás – furcsa módon nincs neve –, egy ötlet eredményeként – semmire sem emlékeztet annyira, mint az én Zarathustrámra. Ecce homónak kereszteltem el, és ennek szellemében hatalmas szabad teret helyeztem köré." [9] A Mole szerepelt a The Amazing Race 20 című amerikai reality versenyshow negyedik szakaszában. A Mole a kétcentes olasz euróérmék hátoldalán látható, és a 2006-os téli olimpia, valamint a 2005-ös boccsa-világbajnokság és a 2006-os vívó-világbajnokság hivatalos emblémájának ihletője volt. Az épületet (beleértve a belső teret a moziúzeummal) széles körben használták a 2004-es olasz Dopo Mezzanotte (Éjfél után) című filmben.
Képtár
-
-
Az 1961-es kivilágítás terve, a Risorgimento centenáriumára -
Az egység csillaga -
Dekoráció a Risorgimento 150. évfordulójára, 2011
Jegyzetek
- ↑ World's tallest buildings, monuments and other structures. CBS News. (Hozzáférés: 2017. december 21.)
- ↑ Meek, H.A.. The Synagogue. London: Phaidon, 201–202. o. (1995)
- ↑ H.A. Meek, The Synagogue, Phaidon, London, 1995, 202. o.
- ↑ Mole Antonelliana. www.museocinema.it. Museo Nazionale del Cinema, 2016. július 7. (Hozzáférés: 2017. december 21.)
- ↑ Il genio alato, l'angelo della Mole Antonelliana. Mole24.it, 2011. október 27. (Hozzáférés: 2017. december 21.)
- ↑ Teatro di Torino. museotorino.it. Museo Torino. (Hozzáférés: 2017. december 21.)
- ↑ Juventus - Torino
- ↑ Dario Nazzaro: Un illumination speciale per la Mole Antonelliana. La Stampa, 2017. december 5. (Hozzáférés: 2017. december 21.)
- ↑ Jörg H. Gleiter (2014. április 1.). „"Aber Turin!" Nietzsches Entdeckung der Stadt”. The Journal of Korean Nietzsche-Society (25), 259–284. o. DOI:10.16982/jkns.2014..25.009. ISSN 1598-9364.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mole Antonelliana című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.