Mongol kulán

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Mongol kulán
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Nem: Equus
Alnem: Asinus
Faj: E. hemionus
Alfaj: E. h. hemionus
Szinonimák
  • Equus (Asinus) hemionus bedfordi Matschie 1911
  • Equus (Asinus) hemionus findschi Matschie 1911
  • Equus (Asinus) hemionus luteus Matschie 1911
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mongol kulán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mongol kulán témájú kategóriát.

A mongol kulán – egyéb nevein góbi kulán, dzsigetáj[1] – (Equus hemionus hemionus) az ázsiai vadszamár egyik alfaja. Dél-Mongólia és Észak-Kína területén találhatjuk meg. Valaha előfordult még Kelet-Kazahsztánban és Dél-Szibériában, mielőtt a vadászat révén kihalt volna.[2] 2015-ben a Természetvédelmi Világszövetség a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolta.[3] A jelenlegi populációja Mongóliában 42 000, addig Kínában 5000 egyed.[4]

Elterjedése

Mongol kulánok a Góbi-sivatagban, ami az alfaj természetes élőhelye.

A mongol kulán elsősorban a Góbi-sivatag sivatagi sztyeppéin, félsivatagjaiban és sivatagjaiban található meg. A legelterjedtebb alfaj, ennek ellenére is az eredeti elterjedési területének 50%-át elveszítette Mongóliában az elmúlt 70 évben. Egykori elterjedése a 17.-és a 19. század közepe között magába foglalta Mongólia oroszlánrészét, Szibériát és Mandzsúriát, Belső-Mongólia nyugati részét és Hszincsiang északi részét. Az elterjedési területe az 1990-es években drámaian lecsökkent. Egy 1994–1997 között mért felmérés szerint a populáció nagysága 33–63 000 egyedre terjedt ki egész Dél-Mongóliában.[5] 2003-ban, szintén egy Dél-Mongóliában készített felmérés 20 000 mongol kulánt talált egy 177 563 négyzetkilométeres területen.[6][7][8] 2009-ben az alfaj állománya 14 000 egyedre csökkent. A mongóliai populáció becsléseit a bizonyos felmérési protokollok hiánya miatt óvatosan kell kezelni.[7][8]

Életmódja

Növényevő állat. Füvekkel és gyógynövényekkel táplálkozik. A szárazabb helyeken cserjékkel és fákkal is beéri. A tavaszi és nyári időszakban a Zygophyllaceae család zamatos növényei teszik ki a mongol kulán legfőbb élelmét. Ismert az a viselkedésiminta, hogy lyukakat ás a kiszáradt folyómedreknél vagy forrásoknál, hogy hozzáférjen a felszín alatti vízhez, hogy vízigényét kielégítse a forró nyarakon. A kulánok által ásott vízgödröket más állatfajok, illetve az ember is kihasználja a vízhez való hozzáférés érdekében.

Természetvédelmi helyzete

A populáció az orvvadászat és a legeltetett házijószágokkal való versengés rovására csökkenőbe van. Védettségi állapotát veszélyeztetettnek értékelik.[3] A húsáért való vadászata Mongóliában egyre nagyobb probléma. Egyes helyeken úgy látszik, hogy a kulán és más vadállatok húsa olcsó alternatívát nyújt a háziállatokéhoz képest.[9] 2005-ben egy kérdőíven alapuló országos felmérés szerint 4500 egyed, a populáció mintegy 20%-a esett az orvvadászat áldozatául.[10] Sőt, az 1990-es évek elején bekövetkezett politikai változások lehetővé tették a városi lakosság visszatérését a nomád földhasználathoz, ami vidéken számos helyen az emberek és a házijószágok hatalmas növekedését idézte elő.[11][12][13] A politikai és társadalmi változások megzavarták a hagyományos földhasználati szokásokat, legyengítették a bűnüldözést, megváltoztatták a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos magatartást, például a vadállatokat szabad hozzáférésű erőforrásokká váltak.[14] Az emberek és a jószágok újra honosodása által megnövekedhet az ember-vadállat kölcsönhatás, ami által a Góbi-sivatag ritka fajainak – így többek között a mongol kulán – fennmaradását fenyegeti.

Képek

Kanca a csikójával.
Egy példány a Shaghai-i állatkertben.
Egy kulánt ábrázoló emléktábla, a Hsziungnu Birodalomból, Kr. e. 200-ból.

Jegyzetek

  1. Ian Lauder Mason. Mason's World Dictionary of Livestock Breeds, Types, and Varieties, 5th, Wallingford: CABI (2002). ISBN 978-0851994307 
  2. Clark, B. and Duncan, P. (1992). "Asian Wild Asses - Hemiones and Kiangs (E. hemionus Pallas and E. kiang Moorcroft)", pp. 17–21. In: P. Duncan (ed.) Zebras, Asses, and Horses: An Action Plan for the Conservation of Wild Equids. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Equid Specialist Group.
  3. 3,0 3,1 Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) iucn nevű lábjegyzeteknek
  4. IUCN (2015). „Equus hemionus: Kaczensky, P., Lkhagvasuren, B., Pereladova, O., Hemami, M. & Bouskila, A.”. IUCN Red List of Threatened Species. DOI:10.2305/iucn.uk.2015-4.rlts.t7951a45171204.en. 
  5. Richard P. Reading (2001). „Status and distribution of khulan (Equus hemionus) in Mongolia”. Journal of Zoology 254 (3), 381–389. o. DOI:10.1017/S0952836901000887. 
  6. Mongolian Ministry of Nature and Environment. 2003. Status and distribution of the khulan in Mongolia in 2003. Unpublished report, Mongolian Ministry of Nature and Environment, Ulaanbaatar, Mongolia
  7. 7,0 7,1 szerk.: S. T. Buckland: Introduction to Distance Sampling. Estimating Abundance of Biological Populations. Oxford, UK: Oxford University Press, 432. o. (2001). ISBN 9780198509271 
  8. 8,0 8,1 Kaczensky P. and C. Walzer. 2002a, 2002b, 2003a, 2003b. Przewalski horses, wolves and khulans in Mongolia. Bi-annual progress reports. available from: www.takhi.org
  9. P. Kaczensky & O. Gambatar unpubl. Data
  10. J. Wingard unpubl. data
  11. María E. Fernández-Giménez (1999). „Sustaining the steppes: a geographical history of pastoral land use in Mongolia”. Geographical Review 89 (3), 315–342. o. DOI:10.1111/j.1931-0846.1999.tb00222.x. JSTOR 216154. PMID 20662187. 
  12. (2004) „Pastoralism and protected area management in Mongolia's Gobi Gurvansaikhan National Park”. Development and Change 35 (1), 167–191. o. DOI:10.1111/j.1467-7660.2004.00347.x. 
  13. R. Mearns (1994). „Natural resource mapping and seasonal variations and stresses in Mongolia”. RRA Notes 20, 95–105. o. [halott link]
  14. D. G. Pratt (2004). „Local community attitudes to wildlife utilisation in the changing economic and social context of Mongolia”. Biodiversity and Conservation 13 (3), 591–613. o. DOI:10.1023/B:BIOC.0000009492.56373.cc. 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mongolian wild ass című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.