Monongahelai csata
| Monongahelai csata | |||
 | |||
| Braddock vezérőrnagy vezette expedíció útvonala. | |||
| Konfliktus | Észak-amerikai brit–francia háború | ||
| Időpont | 1755. nyara | ||
| Helyszín | Monongahela folyó közelében, (ma Amerikai Egyesült Államok), Pennsylvania állam | ||
| Eredmény | Francia-Indián győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 é. sz. 40° 26′ 31″, ny. h. 80° 00′ 40″40.442000°N 80.011000°WKoordináták: é. sz. 40° 26′ 31″, ny. h. 80° 00′ 40″40.442000°N 80.011000°W | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Monongahelai csata témájú médiaállományokat. | |||
A Monongahelai csata az észak-amerikai brit–francia háborúban lejátszódó csata, ahol az Edward Braddock vezette angol és a Liénard de Beaujeu francia tábornok alatt álló francia had csapott össze a Monongahela folyó mellett lévő területen (ma Braddock település).
A csata előzményei
1755 nyarán Virginia közelében partra szállt 2000 angol hivatásos katona Edward Braddock angol tábornok parancsnoksága alatt, hogy az Ohio völgyében felépült francia erőd, a Fort Duquesne ellen vonuljon.[1] Vele tartott George Washington is (a későbbi amerikai elnök),[1] aki az egész háborút kitörte, amikor rátámadt egy évvel ezelőtt egy kisebb francia seregtestre és megölte annak 8 katonáját, köztük egy francia diplomatát. Bár Washington többször figyelmeztette az angol tábornokot, hogy az Amerikai erdőségekben nem válik be az európai harcmodor, Braddock tábornok nem hallgatott Washington javaslataira, tanácsaira. Washington a hadjárat elején vérhast kapott és megbetegedett, így hord ággyal vitette magát az angol sereg mögött.
A csata
Edward Braddock, amiatt, mert nem hallgatott Washingtonra, hagyta magát, hogy észrevehetetlenül bekeríthessék a franciák az angolok hadoszlopát és az erdő rejtekéből tűz és nyílzáport zúdítottak az angolokra. Az angolok megpróbáltak csatasorba állni, de a legtöbb tisztet még az ütközet legelején leszedték a franciák. Braddock tábornokot is halálos lövés érte és meghalt a helyszínen. A tisztek közül csak Washington úszta meg sértetlenül, de neki is hajszálon múlott az élete. Kalapját ellőtték a fejéről, kabátját négy golyó is átlyukasztotta. Nagy nehezen feltápászkodott a lovára és saját maga össze szedte a hadsereg maradékát, ezután pedig visszavonultak Virginiába. A csatát a franciák nyerték meg.
A csata következményei
A hadjárat sikertelen volt, nem sikerült elfoglalniuk a francia erődöt. Ennek ellenére az angolok újabb hadsereg gyűjtöttek össze, aminek parancsnokává John Forbes dandártábornokot tették meg. A hadsereg létszáma meghaladta a 7000 főt. George Washington most utoljára rászánta magát, hogy részt vegyen a háborúban. Nagyobb összecsapásra azonban nem került sor, kivéve azt, hogy az előreküldött virginiai önkéntesek azt hitték a brit főseregről, hogy a franciák előőrsei és rájuk lőttek. Washington kardját rántva ütötte le a tüzelő puskákat, de ekkorra már 14 katonát lőttek le a saját seregükből. Fort Duquesne erődjét egy másik hadseregnek viszonyt sikerült elvágni a fő utánpótlási vonalaktól és a franciák emiatt elhagyták és lerombolták az erődöt.
Források
- Hahner Péter: Így Élt Washington, Budapest, Móra könyvkiadó ISBN 963-11-6803-4
Hivatkozások
- ↑ 1,0 1,1 The Battle of the Monongahela. World Digital Library , 1755 (Hozzáférés: 2013. augusztus 5.)
