Monteverdi Hai 650 F1
| Monteverdi Hai 650 F1 | |
 | |
| A Svájci Nemzeti Közlekedési Múzeum, közvetlenül Luzern mellett, mesés autógyűjteményt tartalmaz, beleértve a Monteverdi svájci luxusautó-gyártó számos példányát. | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Monteverdi |
| Gyártás helye |  Svájc, Binningen |
| Kategória | sportautó |
| Tervező | Peter Monteverdi |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4550 mm (179,1 hüvelyk) |
| Szélesség | 1960 mm (77,2 hüvelyk) |
| Magasság | 1050 mm (41,3 hüvelyk) |
| Tömeg | 850 kg (1874 font) |
| Teljesítmény | |
| Motor | Ford DFR V8 |
| Teljesítmény | 484 kW; 658 LE |
| Max. sebesség | 334 km/h |
| Előző | Monteverdi Hai 450 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Monteverdi Hai 650 F1 témájú médiaállományokat. | |
A Monteverdi Hai 650 F1 egy svájci sportautó-koncepció prototípusa volt, amelyet a Monteverdi gyártott, és 1992-ben mutattak be.
Történet
1992-ben Peter Monteverdi úgy döntött, hogy újra belép az autóiparba. Ehhez valami olyan lenyűgöző és megragadó autóra volt szüksége, amely feltűnést kelt, mint amilyen a Monteverdi Hai 450 SS volt 1970-ben. A cél az volt, hogy megalkossa a végső szuperautót, és egy igazi F1-es autót utcai használatra.Ehhez a vállalat a megszűnt Monteverdi - Onyx F1 csapat Forma-1-es alvázát, valamint annak motorját használta fel. Az Onyx-szal töltött első Forma-1-es szezonja során Peter Monteverdi rengeteg mérnöki tudással gazdagodott, beleértve a szénszálas alkatrészek gyártásával kapcsolatos értékes betekintést is. Emellett számos felesleges Cosworth DFR motor és a Grand Prix autók minden más alkatrésze is a rendelkezésére állt.[1] Maga az autó egy F1-es alvázra épült, egy Ford DFR V8-as F1-es motorral, bár áthangolt formában. Az autó a Hai 650 F1 nevet kapta, tisztelegve az 1970-es Hai 450 SS-sel kezdődő származás előtt, és jelezve az autó teljesítményét és F1-es származását. Az autót több potenciális vásárlónak is bemutatták, és néhány megrendelés is érkezett, bár úgy tűnik, egyetlen autót sem adtak el a vásárlóknak. 1992-ben a Hai 650 F1-et a Genfi Autószalonon mutatták be a nagyközönségnek. Ennek a kék-lila példányak nem volt motorja, és csak kiállítási modellként szolgált.[2] 1995-ben két élénkpiros működő prototípus készült. Összesen három prototípus készült, amelyek közül az egyik jelenleg a svájci Luzernben található Svájci Nemzeti Közlekedési Múzeumban van kiállítva. A Forma-1-ből származó monocoque szénszálas alváz mellett a motort is átvették belőle, amely egy Ford DFR V8 volt, 3491 cm³ (3,5 liter) lökettérfogattal, és körülbelül 658 LE teljesítményt adott le, 11 000 ford./perc-nél.[3] A Hai 650 F1 nem rendelkezik közútra való homologizációval, ezért csak pályahasználatra alkalmas. Arányait világosan meghatározza a rendeltetése, és a test körvonalai utalnak az alatta rejtőző mérnöki munkára. Számos nyom utal a versenyzői származásra: a far alatt egy széles szénszálas diffúzor van elhelyezve, és mindkét oldalon mélyen megformált csatornák vezetik a hűtőlevegőt a két nagy hűtőn keresztül. A hátsó szélvédőn keresztül kukucskálva egy középre szerelt motor tűnik fel, nyolc különálló szívócsővel.[1] Az F1-es motor mögé pillantva feltűnik a kompakt transaxle, amelyről a hátsó felfüggesztés hosszú szénszálas keresztlengőkarjai és tolórúdjai lógnak le. Itt nincs futómű, a motor és a sebességváltó feszített tagok, és közvetlenül az elöttük lévő szénszálas csőhöz kapcsolódnak.[1] Azonnal világossá válik, hogy a hai 650 "F1" beceneve sokkal több, mint egy név. A szénszálas karosszéria körvonalai egy igazi F1-es autót rejtenek. Érdekes módon más autók elemeit is beépítették a formatervbe - a kormányállás például szorosan követi a Ferrari F40-esét, a belső elrendezést pedig a Bugatti EB110-es ihlette. Monteverdi termékeit úgy alkotta meg, hogy megfeleljen ügyfelei igényeinek. Egy olasz sportautó erejét és stílusát akarták, a légkondicionáló és az automata sebességváltó nyújtotta kényelemmel kiegészítve. A receptje egyszerű volt: Monteverdi saját alvázával kombinálta a Pietro Frua és a Carrozzeria Fissore által kézzel épített elegáns olasz karosszériákat a Chrysler nagy V8-as blokkjának nyers erejével.[1] Később, a 70-es években úttörője volt a luxus SUV-oknak, az International Scouts alapjaira épített butik karosszériákat, és formatervezési tanulmányokat készített a Land Rover számára.[1] Versenyautós eredete ellenére a Hai 650 F1-et soha nem versenyautónak szánták, hanem inkább egy közúti vagy pályanapokra szánt autónak, hasonlóan ahhoz, amit ma "hiperautóknak" neveznénk.[1] A Monteverdi Hai 650 F1 két üzemképes példányából, az egyikkel több alkalommal is lehetett találkozni. 1994-ben (négy évvel a halála előtt) Peter Monteverdi 60. születésnapja alkalmából "dinamikus" megjelenést tartott, 2006-ban a Monteverdi trackday során többször is megjárta a dijoni pályát, és 2017-ben a márka 50. évfordulója alkalmából megjelent a Genfi Autószalonon.
Műszaki adatok
- Motor
Motor: Ford DFR V8 Motor Űrtartalom: 3491 cc (3,5 liter) Teljesítmény: 649 LE (484 kW; 658 LE) 11 000 ford./percnél
- Terjedés
Sebességváltó: Hatsebességes kézi sebességváltó
- Teljesítmény
Végsebesség: 334 km/h (igény szerint) Gyorsulás: 0–100 km/h 3,0 másodperc (igény szerint)
Galéria
-
Genfi Autószalon 2017 (az első sajtónapon készült fotó -
Hátsó nézet -
Előlről. A "Hai" szó németül cápát jelent -
Monteverdi Hai 650 F1 (1992) -
Ford-Cosworth Forma 1-motor
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 World's first hypercar? Meet the Monteverdi hai 650 F1 (English nyelven). https://marqued.com . (Hozzáférés: 2024. január 12.)
- ↑ Monteverdi – die fast vergessene Schweizer Autobauer-Ikone (Deutsch nyelven). petrolhead.ch . (Hozzáférés: 2024. január 12.)
- ↑ 1992 Monteverdi Hai 650 F1 Review (English nyelven). Supercars.net . (Hozzáférés: 2024. január 12.)