Montuemhat
| Montuemhat[1] | ||||
|
Montuemhat (i. e. 700 körül – i. e. 650 körül) ókori egyiptomi hivatalnok a XXV. és XXVI. dinasztia idején; Théba polgármestere, Ámon negyedik prófétája. Számos szoborról ismert. Sírja a thébai nekropoliszban található TT34.
Élete
Montuemhat apja, Neszptah nagy valószínűséggel Théba polgármestere volt Sabataka uralkodása alatt. Őutána unokaöccse, Remmaheru, majd Montuemhat lett a polgármester. Ezt a pozíciót Taharka és I. Pszammetik uralkodása alatt is betöltötte, a XXV. dinasztia uralmának végén, a XXVI. dinasztia elején.[2] A Taharkát követő Tanutamon alatt az Újasszír Birodalom Assur-bán-apli vezetésével megtámadta Egyiptomot. Tanutamon Thébába menekült, de az asszírok ide is követték, és kifosztották a várost, míg az uralkodó továbbmenekült délre. Théba ezután többé-kevésbé független entitás lett, melyet Montuemhat és Ámon isteni felesége, II. Sepenupet kormányoztak.[2] Ezután I. Pszammetik lépett trónra, aki 9. uralkodási évében megegyezett Sepenupettel és örökbe fogadtatta vele lányát, Nitókriszt. Az erről folyó tárgyalást Montuemhat felügyelhette. Az eseményekről a karnaki Mut-templom reliefjei emlékeznek meg.[2] Nitókrisz örökbefogadási sztéléje felsorolja az adományokat, melyeket Montuemhat, felesége, Uadzsrenesz és fia, Neszptah tettek.[3]
Családja
Montuemhat szülei Neszptah (Ámon harmadik prófétája, Théba polgármestere) és Iszetemheb voltak.[2] Háromszor nősült.[1][4] Első felesége Neszihonsz volt, tőle született legidősebb fia és örököse, Neszptah.[2][4] Neszihonsz usébtijei nem kerültek elő a TT34-ből, ami arra utalhat, nem ide temették.[4] Második felesége, Sepenmut vagy Sepetenmut szintén egy Neszptah nevű fiút szült.[2][4] Sepenmutot ábrázolják a TT34 sírban; férjével áldozati asztal előtt ül, és mindketten az áldozatok felé nyújtják karjukat. Sepenmutot hosszú, háromrészes parókával és széles gallérral ábrázolják, tipikus XXV. dinasztia kori stílusban.[4] A harmadik feleség, Uadzsrenesz, Ámon-Ré szisztrumjátékosa núbiai származású volt, (Pianhi-)Har herceg lánya, Piye fáraó unokája.[2][5] Apja nevét egy áldozati asztal említi a TT34 sír első udvarában. A sírban talált egyik felirat szerint anyja egy Sepmut nevű nemes hölgy,[4] aki egyiptomi nő lehetett. Uadzsrenesznek egy fia született, Paser(i)enmut.[2][4]
Montuemhat szobrai
- Ülőszobor (Berlin, Neues Museum)
- Térdeplő szobor (London, British Museum, EA 1643[6]
- Szobor (Kairó, Egyiptomi Nemzeti Múzeum)
- Montuemhat szobra idős emberként (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 36933)
- Montuemhat kockaszobra (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 31883)
- Montuemhat kockaszobra Ozirisszel (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 38607)
- Montuemhat gránit mellszobra (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 31884
- Montuemhat és fia, Neszptah szobra (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 37176)
- Montuemhat szobra (Kairó, Egyiptomi Múzeum, JE 336933 (CG 42236)
- Szoborfej (Field Museum of Natural History, Chicago)
- Egyéb
- Relief Anubisszal (Nelson-Atkins Művészeti Múzeum, Kansas City)
- Sírkúp (Ír Nemzeti Múzeum, L1030:74)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Porter and Moss, Topographical Bibliography: The Theban Necropolis, pg 56-61
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6 2,7 Kitchen, Kenneth A. The Third Intermediate Period in Egypt, 1100-650 B.C. (Book & Supplement) Aris & Phillips. 1986 ISBN 978-0-85668-298-8
- ↑ Edna R. Russmann, Relief Decoration in the Tomb of Mentuemhat (TT 34), Journal of the American Research Center in Egypt, Vol. 31 (1994), pp. 1-19, American Research Center in Egypt, https://www.jstor.org/stable/40000662
- ↑ 4,0 4,1 4,2 4,3 4,4 4,5 4,6 Edna R. Russmann, Mentuemhat's Kushite Wife (Further Remarks on the Decoration of the Tomb of Mentuemhat, Journal of the American Research Center in Egypt, Vol. 34 (1997), pp. 21-39, https://www.jstor.org/stable/40000796
- ↑ Dodson, Aidan and Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. 2004. ISBN 0-500-05128-3
- ↑ British Museum: online database. (Hozzáférés: 2018. december 16.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mentuemhat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
