Munkácsi Bernát
| Munkácsi Bernát | |
 | |
| Született | Munk Bernát Az adatok szerializációja sikertelen Nagyvárad |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Jacobi Paula (h. 1892–1925) |
| Gyermekei | Munkácsi Ernő |
| Szülei | Munk Adolf |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1B-22-1) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsi Bernát témájú médiaállományokat. | |
Munkácsi Bernát, születési nevén Munk Bernát[1] (Nagyvárad, 1860. március 12. – Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 21.)[2] magyar nyelvész, finnugrista, turkológus, orientalista, néprajztudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Munk Adolf kereskedő, író fia.
Életpályája
Már gyermekkorában érdekelni kezdték a keleti népek, középiskolás korában elkezdett törökül tanulni. Az egyetemen Budenz József, Simonyi Zsigmond és Vámbéry Ármin tanítványa volt. 1880-ban Kúnos Ignáccal a csángó nyelvjárásokat tanulmányozta Moldvában, munkájával elnyerte az MTA Sámuel-díját. Egyetemi tanulmányai során megtanult oroszul és tanulmányozni kezdte a finnugor nyelveket. Tudatosan készült Reguly Antal vogul szövegeinek megfejtésére. Az ugor-török háborúban Vámbéryval szemben Budenz mellé állt. 1885 tavaszán expedícióra indul az udmurtokhoz. Kazanyban egy, a Nyikolaj Ivanovics Ilminszkij tanítóképzőjében tanuló udmurt diák, Nyikolaj Ivanovics Ivanov lett a nyelvmestere. Egy hónap felkészülés után indultak nyelvjárásgyűjtő körútjukra, mely három hónapig tartott. Hazaútja során megállt a szimbirszki tanítóképzőben és a csuvas diákoktól is nyelvi anyagot gyűjtött. 1887-ben publikálta udmurt szövegeit és egy csuvas tárgyú tanulmányt, illetve összeállította szótárának anyagát: ennek publikálására már csak a vogulokhoz tett útja után került sor. 1888 tavaszán indult Pápai Károllyal vogul gyűjtőútjára. A manysikhoz érve útjaik Pápaival elváltak. 1888 májusa és 1889 áprilisa között bejárta a vogulok lakta területet, megfejtette Reguly vogul szövegeit és új szövegeket gyűjtött. Ezután még másfél hónapot töltött Kazanyban, ahol anyagát rendezte. Gyűjtésének anyagát négy kötetben, 1600 oldalon publikálta. A Nyelvtudományi Közleményekben hat vogul nyelvjárás nyelvtani vázlatát tette közzé. 1890-ben az MTA választotta levelező tagjává, 1891-ben a Finnugor Társaság külső tagjának, 1892-ben a Magyar Néprajzi Társaság alelnökének. Egyetemi állást azonban élete végéig nem kapott, a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője lett. Emellett 1894 és 1910 között az Ethnographia szerkesztője volt (1898-tól Sebestyén Gyulával együtt). 1900-tól haláláig a Keleti Szemle társszerkesztője (Kúnos Ignáccal, F. Takács Zoltánnal és Teleki Pállal). 1910-ben választotta az MTA rendes tagjává. Elméleti munkásságából kiemelendő a halászat magyar terminológiájáról és a magyar fémnevekről írt tanulmánya, a magyar nyelv iráni és kaukázusi jövevényszavairól írt munkája (1901). 1915-ben lehetősége nyílt az esztergomi hadifogolytáborban udmurt származású hadifoglyoktól anyagot gyűjteni. Összesen 25 adatközlőtől gyűjtött szövegeket és szavakat különböző nyelvjárásokból. (Kiadásának előkészítésén haláláig dolgozott, utolsó éveiben Fokos-Fuchs Dáviddal közösen, az 1939-re elkészült anyagot végül Fokos-Fuchs adta közre 1952-ben Helsinkiben.) 1917-től már főleg oszét anyagot gyűjtött, a csehországi Chebben (akkor Eger), majd Budapesten. Az ekkor gyűjtött szövegeket 1927-ben közölte a Keleti Szemlében, szógyűjtése azonban máig kiadatlan. A vogul szövegekhez írt, haláláig kiadatlan jegyzeteit Kálmán Béla rendezte sajtó alá. Vogul szövegeinek szókincsét is Kálmán Béla dolgozta fel.
Magánélete
Felesége Jacobi Jakab nagybirtokos és Mezei Zsófia lánya, Paula (1871–1925)[3] volt, akit 1892. október 23-án Nagyváradon vett nőül.[4] Sógorai Jacobi Béla ügyvéd, jogi szakíró és Jacobi József belgyógyász-főorvos.
Főbb művei
- Votják nyelvmutatványok. Ugor füzetek 5. Budapest, 1884.
- A belviszonyragok használata a magyarban Kunos Ignáccal, Budapest, 1884
- Votják népköltészeti hagyományok. Budapest, 1887.
- A votják nyelv szótára. Budapest, 1890–1896.
- Vogul népköltési gyűjtemény I-IV. Budapest, 1892, 1892, 1893, 1896. (A jegyzeteket tartalmazó 2. kötetek megjelenési évei: 1902, 1910, 1952, 1963; az utóbbi kettőt Kálmán Béla rendezte sajtó alá; a II. részhez egy 3. kötet is megjelent 1921-ben.)
- A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve. Budapest, 1894.
- Déli osztják szójegyzék. (Pápai Károly gyűjtése alapján). Ugor füzetek 12. Budapest, 1896.
- Budenz József emlékezete. Budapest, 1896.
- Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben I. Budapest, 1901.
- Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi. Budapest, 1910.
- Volksbräuche und Volksdichtung der Wotjaken. MSFOu 102. Herausgeben von D. R. Fuchs. Helsinki, 1952.
- Wogulisches Wörterbuch Budapest, 1968
Jegyzetek
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2847/1881. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1881. év 11. oldal 34. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1599/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ Munkácsi Bernátné Jacobi Paula gyászjelentése (dspace.oszk.hu)
- ↑ JewishGen
Források
- Munkácsi Noémi: Egy nagy Magyar Nyelvész. I.M.I.T Kiadása, Budapest, 1943
- Kálmán Béla: Munkácsi Bernát. A Magyar múlt tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
- Megvalósult gyermekálom (Munkácsi Bernát udmurtföldi naplója). Közreadja: Kozmács István. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2008.
- Kozmács István:The life of Bernat Munkacsi. Hungarian National Organization of the World Congress of Finno-Ugric Peoples; 2011
