A My Generation a The Whoangolrockegyüttes bemutatkozó albuma 1965-ből. Az Egyesült Királyságban a Brunswick Records forgalmazta. Az Amerikai Egyesült ÁllamokbanThe Who Sings My Generation címmel jelent meg a Decca Records gondozásábal, eltérő borítóval és dalsorrendel.[2]
Az album munkálatai a The Who első kislemezeinek sikere után azonnal elkezdődtek. A deluxe kiadás booklete szerint az együttes csak egy rohammunkának tartotta, amely nem adta vissza az akkori színpadi előadásukat. A kritikusok azonban a legjobb rockalbumok között tartják számon, a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 237. helyre sorolták.[3] A Mojo magazin minden idők második legjobb gitáralbumának nevezte.[4] 2004-ben 18. lett a Q magazin, az 50 legjobb brit albumot felsorakoztató listáján.[5] 2006-ban az NME "A 100 legjobb brit album" listájának 49. helyére került.[6] Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
2004-ben a címadó dal 11. lett a Rolling Stone magazin "Minden idők 500 legjobb dala" listáján.[7] 2006-ban a The Kids Are Alright a Pitchfork Media, "Az 1960-as évek 200 legjobb dala" listájának 34. helyére került.[8]
2009 júniusában az 1966-os amerikai kiadás bekerült a National Recording Registry-be.[9]
Az album a The Who Maximum R&B korszakában készült, és népszerű R&B dalok feldolgozásait is tartalmazza. Ezen kívül az együttes gitárosa, Pete Townshend dalain is megfigyelhető az R&B-hatás.
A deluxe kiadás booklete szerint az I’m a Man a szexuális tartalma miatt nem került fel az amerikai kiadásra. Az amerikai verzión továbbá a The Kids Are Alright egy szerkesztett változata szerepelt, melyből kivágták az utolsó versszak előtti, mániákus dobszólóval és gitár-feedbackkel teli instrumentális szakaszt.
Az album több dala megjelent kislemezen is. A My Generation az album kiadása előtt jelent meg, és a Brit kislemezlista második helyéig jutott.[10] Miután az együttes a Reaction Records-hoz szerződött, a Brunswick Records az A Legal Matter, La-La-La Lies és The Kids Are Alright dalokat is kiadta kislemezen. Mivel ezeket az együttes nem reklámozta, nem értek el akkora kereskedelmi sikerek, mint a My Generation, vagy a Reaction-kislemezek. A The Kids Are AlrightSvédországban a listák 8. helyét szerezte meg.[11]
A My Generation és The Kids Are Alright dalok az együttes legtöbbször feldolgozott dalai. A My Generation egy nyers, erőteljes dal, amely előre jelezte a heavy metal és a punk hangzásvilágát. A The Kids Are Alright egy csiszoltabb popdal, hármas harmóniákkal és élénk melódiával, miközben megtartja a The Who akkori dalaira jellemző ritmusosságot. Az albumot sokan a power pop mozgalom előfutárának tartják.[12]
Kiadás
A brit kiadás borítóján a kamerára felnéző együttes látható néhány olajoshordó mellett. John Entwistle vállára egy brit zászlóról mintázott zakó van vetve. Az amerikai kiadás borítóján a Big Ben alatt álló együttes portréja látható.
A brit monoalbumot 1979-ben a Virgin Records újra kiadta, a mod revival csúcsán. Az akkor népszerű együttesekre nagy hatással volt a The Who, és a rajongóik meg akarták ismerni ezt a hatást. Ez a kiadás 1980-ban került le a boltok polcairól, így az Egyesült Királyságban a deluxe kiadás megjelenéséig nem volt elérhető a lemez.
2002-ben az albumot újrakeverték egy deluxe kiadáshoz. Ez volt az első alkalom, hogy az album dalai sztereóban szóltak. Habár a hangzás tisztább, több sávot lekevertek az eredeti monó felvételről. 2008-ban az eredeti brit monó kiadás megjelent a japán piacon is duplalemezes és egy CD-s kiadásban. Mindkét változat tartalmazta az 1965-ben rögzített bónuszdalokat.
↑[www.rocklistmusic.co.uk/qlistspage3.htm#50%20Best%20British%20Albums%20Ever! Q Mag – 50 Best British Albums Ever!]. rocklistmusic.co.uk, 2004. július. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
↑Pitchfork Staff: [pitchfork.com/features/staff-lists/6404-the-200-greatest-songs-of-the-1960s/3/ The 200 Greatest Songs of the 1960s]. Pitchfork Media, 2006. augusztus 17. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
