Myrtillocactus geometrizans
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Myrtillocactus geometrizans . | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Myrtillocactus geometrizans témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Myrtillocactus geometrizans témájú médiaállományokat és Myrtillocactus geometrizans témájú kategóriát. |
A Myrtillocactus geometrizans (Cereus geometrizans) a kaktuszok Myrtillocactus nemzetségének legismertebb faja; az egyik legismertebb oszlopkaktusz. Egyes rendszerezők szerint ez a nemzetség egyetlen faja, aminek a többiek csak alfajai.
Elterjedése
A kaktusz Mexikó középső és északkeleti vidékein honos a következő államok területén: San Luis Potosí, Tamaulipas, Oaxaca, Hidalgo, Puebla, Querétaro, Tlaxcala és Veracruz.[1]
Jellemzői
Szerteágazó fa vagy cserje. 5-7 bordára tagolt, kékeszöld, viszonylag vékony, csak kevéssé tövises ágai többnyire felállóak. Areoláin 5–8 rövid peremtövis és egy hosszabb középtövis nő. A kékes bevonat különösen magoncain és fiatal hajtásain szembeötlő. Nappal nyíló virágai kicsik, többesével (< 9) fejlődnek az areolákon. Apró, sötét bogyótermése a fekete áfonyáéra (Vaccinium myrtillus) emlékeztet.
Életmódja
Gyorsan növő faj. A kevésbé vitális (például klorofillhiányos) kaktuszfajok, változatok oltásához alanynak kitűnő. Nagyon fagyérzékeny. Tizenöt éves kora körül fordul termőre.
Jegyzetek
- ↑ A kaktusz a Germplasm Resources Information Network oldalán (angol nyelven). [2012. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
Források
- Szűcs Lajos: Kaktuszok, pozsgás növények. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. 146 p.
- Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963 281 264 6
