Nagy Albert (festő)

Nagy Albert
Született	Torda
Elhunyt	Kolozsvár
Állampolgársága	magyar román
Szülei	Nagy Albert
Foglalkozása	festőművész
Iskolái	János Zsigmond Unitárius Kollégium (–1921) Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1925)
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon Wikidata Segítség

Síremléke a kolozsvári Házsongárdi temető II.a. parcellájában

Nagy Albert (Torda, 1902. október 5. – Kolozsvár, 1970. február 25.) erdélyi magyar festőművész, id. Nagy Albert fia.

Életútja

Nagyapja Kövendi Nagy Lajos földbirtokos, édesapja Nagy Albert megyei főszámvevő. 1921-ben érettségizett a kolozsvári Unitárius Kollégiumban, ahol rajztanára nagybátyja, Nagy Gyula volt. Eredetileg a budapesti műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, de hamar pályát változtatott: Réti István és Iványi-Grünwald Béla művészeti szabadiskoláját látogatta, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula, Edvi Illés Aladár és Strobl Alajos tanítványaként végzett. 1926-ban Olaszországba költözött, ahol nagy nélkülözések közt élt. Pályáján főképpen nagynénje, Veressné és Barla gyógyszerész támogatták az olaszországi tanulmányaiban a fiatal Nagy Albertet, aki az első sikert 1932-ben mutatta fel, amikor lefestette az olasz király unokáját és a képet közölte Mussolini hivatalos lapja, az Il Popolo d'Italia. 1932-ben részt vett a római magyar kiállításon. 1937-ben visszatért Budapestre, majd 1941-ben Kolozsvárra került, ahol öccsénél, Nagy Ernőnél lelt otthonra. Nehezen illeszkedett be az erdélyi magyar művészeti életbe, míg végre 1946-ban László Gyula fogadtatta el művészetét. Bár 1948-ban Józsa Béla-festményével megnyerte az MNSZ munkásvértanú-pályázatának I. díját, a "formalista művészek" listájára került. Ekkor teremtette meg azonban érett műveinek letisztult, realista megalapozottságú, de elvont áttételes tartalmakat magukba sűrítő formáit, melyekben kikristályosodott az Olaszországban szerzett reneszánsz-neorealista hatások emlékének szikár, dísztelen, visszafojtott színvilága. Meditatív képeinek ez vált filozófiát teremtő formanyelvévé. Hitt a humánumban, a művészi küldetésben, s e hitének kifejezői képei, képmetaforái (Apokalipszis, Huzat, Zúzmara, Ariadné fonala, Ludak, Pegazus). Bartók Béla mély hagyományokban gyökerező disszonáns, a modern kor szorongásait kifejező világát érezte rokonnak (Cantata profana, Csodálatos mandarin), még ha az ötvenes évektől kezdve a mindennapok eseményeit ábrázolta is (Villamosítás, Új lakásban, Ablakmosó). A hivatalosságok lassanként kénytelenek voltak tudomásul venni szinte lopva született nagy alkotásait. 1963-ban lehetőséget kapott arra, hogy ismét bemutatkozzék egy bukaresti tárlaton. Képei ezt követően egy román vándorkiállítással eljutottak Pekingbe, Phenjanba, Ulánbátorba, Moszkvába és Leningrádba is. A Képzőművészeti Szövetség, amely hosszú ideig tagjai sorába sem vette fel, szovjetunióbeli tanulmányútra küldte. Hazatérve 1968-ban Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában, 1969-ben pedig Nagyváradon rendezték meg gyűjteményes kiállítását.

Művei

• Testvére, Nagy Ernő által összeállított jegyzék 236 festményt, 10 rajzot és 11 szobrot sorolt fel. E művek jelentős része közgyűjteményekbe került. Így rendelkezik a Székely Nemzeti Múzeum képtára, a székelyudvarhelyi múzeum s Kolozsváron az unitárius püspökség méltó Nagy Albert-gyűjteménnyel.
• A művész rendszerezte és gépiratos kötetekben hagyta hátra tartalmas művészetesztétikai leveleit és a művészetről való elmélkedéseit, nyilatkozatait. Ezekből Rózsikaédes! (Kolozsvár. 1975) címmel jelent meg egy kötetre való válogatás Banner Zoltán szerkesztésében.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  
• Erdélyi magyar festőművész nagy sikere Rómában. Nagy Albert útja a római Palazzo Dóriáig, ahol minden képe elkelt. Erdélyi Lapok, 1934. június 12., 2. old.

Kapcsolódó szócikkek

• Romániai magyar emlékirat-irodalom