Nagykanizsai sortűz

A nagykanizsai sortüzet 1956. október 26-án adták le a fegyvertelen tüntetőkre, az 1956-os forradalom során,[1] miközben a helyi pártszékház előtt tüntettek. Az akciónak halálos áldozata is volt, többen megsebesültek.[2]
Előzmények
Október 25-én az Olajipari Gépgyár dolgozói ledöntötték a Szabadság téren álló szovjet katona szobrát a fővárosi eseményeken felbuzdulva. Helyére magyar zászlót tűztek. Leverték a vörös csillagokat a középületekről. A nagykanizsai középiskolások hamarosan csatlakoztak, Kossuth-nótát énekelve.[3]
Október 26-a
26-án a diákok tüntetést kezdeményeztek, mely békésen véget ért.[4] Egy másik csoport az MDP-s pártház előtt tüntetett, a karhatalmisták a tüntetőkre lőve megsebesítenek több embert, halálos áldozat is volt. Csak harckocsikkal lehetett feloszlásra bírni a tüntetőket.[3][4]
Következmények
Este egy 300 fő körüli csoport a laktanyára tört, fegyverszerzés reményében, de a katonaság a csoportot visszaverte. Üveges napközben gyülekezési, estére kijárási tilalmat hozott érvénybe.[4] Október 28-án a tisztségviselőket lecserélték, megalakult a Városi Nemzeti Bizottság, dr. Lékay Gyula vezetésével. Az üzemekben munkástanácsok alakultak. A közelgő szovjet megszállásra felkészülve a város védelmére és a rendfenntartásra létrehozták a Nemzetőrséget, vezetését Orbán Nándorra bízták. November 5-én a várost megszállták a szovjetek, ellenállás nélkül.[3]
Jegyzetek
- ↑ Október 23. – az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc ünnepe. szegedma.hu. [2016. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
- ↑ A forradalom kronológiája. A terrorháza hivatalos honlapja. [2016. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Zala megye a forradalom idején. vmek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
- ↑ 4,0 4,1 4,2 Nagykanizsai megmozdulások a forradalom idején. ELTE. [2016. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 7.)
További információk
- Nagykanizsa, 1956; szerk. Czupi Gyula; Czupi, Nagykanizsa, 2010