Narziß Ach

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Narziß Ach
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Ermershausen
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
München
Foglalkozása
Iskoláiwürzburgi Julius-Maximilian egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Narziß Ach témájú médiaállományokat.

Narziß Ach (Ermershausen, 1871. október 29.München, 1946. július 25.) német pszichológus, egyetemi tanár.

Élete

18901895 és 18981899 közt a Würzburgi Egyetemen orvostudományt és filozófiát tanult, doktori címét 1895-ben szerezte. 1895 és 1896 közt a Heidelbergi Egyetem pszichológiai laboratóriumában Emil Kraepelin mellett dolgozott. 1897-ben Amerikába utazott, ahol az utazási betegséget kutatta. Visszatérte után a Strasbourgi Egyetem farmakológiai tanszéke munkatársa lett. Ach az úgynevezett würzburgi iskola tagja, Oswald Külpe hallgatója volt. Kifejlesztette a "szisztematikus kísérleti önmegfigyelés" rendszerét. Fontos szerepe volt a koncepcióképzés megértésében. Több pszichológiai kísérleti eszköz feltalálója, tendenciaelméletét később az alkalmazott pszichológia több kérdésben is alkalmazta (például a járművezetés biztonsága tanulmányozásakor).[1] 1933-ban Ach is aláírta a német professzorok hűségesküjét Adolf Hitler és a nemzetiszocialista állam számára. 1938-ban a Leopoldin Német Tudományos Akadémia tagja lett. 1911-ben vette feleségül tanítványát, Maria Elisabeth Mez-t (18911947), a botanikus Carl Christian Mez lányát, a költő Wilhelm Jensen lányát. Hat gyermeke született. 1938-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották.

Jegyzetek

Források

Külső hivatkozások

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Narziß Ach című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.