Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja

Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja
Született	1912. augusztus 8. Harkiv
Elhunyt	Szentpétervár
Állampolgársága	szovjet orosz
Házastársa	Konsztantyin Mihajlovics Szergejev
Szülei	Natalija Tagliori
Foglalkozása	balett-táncos neveléstudós balerina balett pedagógus
Iskolái	Az Orosz Balett Agrippina Jakovlevna Vaganováról elnevezett akadémiája
Kitüntetései	Lista Lenin-rend Méltóság Érdemrendje a Szovjetunió népművésze A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály A Munka Vörös Zászló Érdemrendje Népek Közötti Barátságért Érdemrend Leningrád Védelméért emlékérem Munka Veteránja érdemérem emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze Jubilee Medal Medal "In Commemoration of the 250th Anniversary of Leningrad" Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Golden Mask Stalin Prize, 2nd degree (1941) Stalin Prize, 2nd degree (1947) Stalin Prize, 2nd degree (1949) Stalin Prize, 2nd degree (1951)
Sírhelye	Lityeratorszkije mosztki
A Wikimédia Commons tartalmaz Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja (oroszul: Наталия Михайловна Дудинская) (Harkiv, 1912. augusztus 8. – Szentpétervár, 2003. január 29.) ukrán származású orosz prímabalerina, a Kirov balett-társulat táncosa. Az 1930-as évektől az 1960-as évekig táncolt, majd balettoktató lett. Férje Konsztantyin Mihajlovics Szergejev balett-táncos volt.

Élete és pályafutása

Édesanyja Natalija Tagliori művésznéven szintén balett-táncos volt, Dugyinszkaja tőle vette első balettleckéit. 1931-ben végezte el a Leningrádi koreográfiai iskolát Agrippina Vaganova irányítása alatt. Azonnal szólótáncos lett a Leningrádi Állami Akadémiai Opera- és Balettszínházban, és A hattyúk tavában debütált. Nagyban hozzájárult a kortárs balettrepertoár kialakításához, és számos hazai ősbemutatónak volt az első előadója. A második világháború alatt sem hagyta abba a táncot, színházak mellett kórházakban, gyárakban, gyermekotthonokban és a fronton is fellépett. Leningrád ostroma idején többször is a városba repült néhány táncostársával, hogy a blokád alatt álló népet szórakoztassa. 1951-től már oktatott, többek között a Vaganova akadémián, de az USA-ban, Japánban, Lengyelországban és Finnországban is dolgozott pedagógusként. 1963 és 1978 között a Kirov Állami Akadémiai Opera- és Balettszínházban tanított. Megkapta többek között a Szovjetunió népművésze (1957) kitüntetést, a Leningrád Védelméért emlékérmet, valamint számos egyéb szovjet kitüntetést.

Források

• ↑ Britannica: Natalya Mikhaylovna Dudinskaya. Brtannica. [2015. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
• ↑ Pétervár: Наталия Михайловна Дудинская (русский nyelven). Фонд «Петербургское наследие и перспектива». [2013. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
• ↑ Nagy szovjet enciklopédia: ДУДИ́НСКАЯ На­та­лья Ми­хай­лов­на (русский nyelven). Большая советская энциклопедия. (Hozzáférés: 2023. január 24.)