Nikifórosz Vretákosz
| Nikifórosz Vretákosz | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Plúmica[1] |
| Állampolgársága | görög |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | Member of the Athens Academy (1986. február 26. – ) |
| Kitüntetései | Athens Academy Awards |
| Sírhelye | Első athéni temető |
 | |
| Nikifórosz Vretákosz aláírása | |
Nikifórosz Vretákosz (Νικηφόρος Βρεττάκος; Krokeész, 1912. január 1. – Plúmica, 1991. augusztus 4.) görög költő, műfordító. Az 1930-as évek görög poétikai reneszánszának, az úgynevezett harmincas generációnak egyik kimagasló alakja Odisszeasz Elitisz, Jorgosz Szeferisz, és Jannisz Ritszosz mellett. Négyszer jelölték irodalmi Nobel-díjra.
Élete
1912-ben született hanyatló dzsentri család sarjaként a Szpárti melletti Krokeészben. Iskolai tanulmányait szülőfalujában és Jíthioban végezte, de gyermekkorának legnagyobb részét a Tajgetosz oldalában fekvő Plúmicában, a család elszigetelt birtokán töltötte. 1929-ben felvételizett az athéni egyetemre, és ugyanebben az évben jelent meg első verseskötete. Pénzügyi nehézségei miatt azonban félbehagyta tanulmányait. Az 1930-as években sikertelenül próbálkozott gazdálkodással, rövid ideig egy selyemgyárban dolgozott, majd tisztviselő lett a munkaügyi minisztériumban. 1934-ben feleségül vette Kaliópi Aposztolídit, akivel két gyermekük született.[2] Vretákosz részt vett a görög–olasz háborúban, majd csatlakozott a kommunista Nemzeti Felszabadítási Fronthoz és fontos szerepet töltött be a megszálló nácikkal szembeni ellenállásban.[3] A világháború után folytatta tisztviselői munkáját, de 1947-ben tisztogatás áldozata lett és távoznia kellett Athénből, majd 1949-ben pacifizmusa miatt a kommunista pártból is kizárták. Az 1950-es években Pireuszban dolgozott mint városi tanácsos és a helyi művészeti tanács elnöke, majd mint vámhivatalnok, újságíró, fordító, szerkesztő. Miután a görög belpolitikában enyhülés állt be, 1962-ben visszaköltözött Athénbe és az Állami Színháznál kapott állást. Az 1967-es katonai puccs után önkéntes száműzetésbe vonult és Svájcban, majd Szicíliában élt. 1974-ben, a katonai diktatúra bukása után hazaköltözött; élete utolsó évtizedeit Athén és Plúmica között osztotta meg.[2]
Munkássága
Közel hatvan verseskötete és versgyűjteménye jelent meg.[4] Verseit több, mint 50 nyelvre fordították le.[5] Kritikai művei közül a legjelentősebb a Kazandzákisz Odüsszeiájáról írt tanulmány.[3] Háromszor nyerte el a görög Állami Irodalmi Díjat, az ország legmagasabb irodalmi kitüntetését (1940, 1956, 1982), ezenkívül kitüntette az athéni egyetem (1974, 1982), a szicíliai irodalmi és művészeti társaság (1980), az Alexandriai Pátriárkátus (1984) és a Pánhellén Írószövetség (1989).[6] Négyszer jelölték Nobel-díjra.[7] Több irodalmi társaság tiszteletbeli elnöke, az athéni Akadémia tagja.[6] 1991-ben az athéni egyetem az irodalom tiszteletbeli doktorává avatta.[2]
Költészete
Plúmicai gyermekkora alatt szívéhez nőtt a hegyvidéki magány és elszigeteltség, és ez végigkíséri egész életművét; a tenger csak késői verseiben jelenik meg.[2] Egyszerre magányos és elkötelezett; egyidejűleg közelít félénken és emelkedetten a világhoz. Mint a többi alapvetően romantikus érzékenységű költő, Vretákosz is elválaszthatatlannak tartja a világot és a költészetet:[8] a költészet az, melyen keresztül az ember köteléket alakíthat ki az isteni elvvel.[3] A világ szépségét, a Teremtésből fakadó szeretetet kevesen veszik észre, és a költő feladata, hogy emlékeztesse erre az embereket.[3][5] Költeményei párbeszédesek,[8] és mellőzik a hagyományos versformákat. Első olvasatra versei megtévesztően egyszerűek és érthetőek, de a felszín mögött ugyanolyan összetettek és széles látókörűek, mint a többi kiemelkedő görög költő munkái.[3]
Jegyzetek
- ↑ Nikiforos Vrettakos. The New York Times, 1991. augusztus 7. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 Zaller 9–11. o.
- ↑ 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 Doulis 59–61. o.
- ↑ Irodalom (görög nyelven). vrettakos.ekebi.gr. [2016. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ 5,0 5,1 Zaller 18. o.
- ↑ 6,0 6,1 Díjak (görög nyelven). vrettakos.ekebi.gr. [2014. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ Életrajz (görög nyelven). vrettakos.ekebi.gr. [2014. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ 8,0 8,1 Zaller 12. o.
Források
- ↑ Doulis: Doulis, Thomas: Dialogue with Poetry. Journal of the Hellenic Diaspora, VI. évf. 2. sz. (1979) ISSN 0364-2976
- ↑ Zaller: Zaller, Robert: Introduction. In Vrettakos, Nikiforos: Thirty Years in the Rain. Boston: Somerset Hall Press. 2005. ISBN 0972466134
Külső hivatkozások
- Néhány verse magyarul. Magyarul Bábelben. (Hozzáférés: 2019. április 9.)