Nilgiri beó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Gracula indica (Cuvier, 1829) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nilgiri beó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nilgiri beó témájú kategóriát. |
A nilgiri beó (Gracula indica) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Georges Cuvier francia zoológus írta le 1829-ben, az Eulabes nembe Eulabes indicus néven.[3]
Előfordulása
India délnyugati részén és Srí Lanka déli részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi mangroveerdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 25 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 25.)
