Niltava macgrigoriae
Niltava macgrigoriae | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Niltava macgrigoriae (Burton, 1836) | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Niltava macgrigoriae témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Niltava macgrigoriae témájú kategóriát. |
A Niltava macgrigoriae a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Edward Burton brit ornitológus írta le 1836-ban, a Phoenicura nembe Phoenicura MacGrigoriae néven.[3]
Alfajai
- Niltava macgrigoriae macgrigoriae (Burton, 1836)
- Niltava macgrigoriae signata (McClelland, 1840)[2]
Előfordulása
Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint füves puszták és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11–14 centiméter, testtömege 11–13 gramm.[3]
![]() |
![]() |
Életmódja
Gerinctelenekkel táplálkozik, de néha bogyókat is fogyaszt, melyet magányosan, vagy párban keresgél.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 1.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 1.)