Nyulászi László
| Nyulászi László | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | kutató |
| Iskolái | Budapesti Műszaki Egyetem (–1981) |
| Kitüntetései |
|
Nyulászi László (Budapest, 1957. június 24. –) Széchenyi-díjas magyar vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Élete
1981-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének munkatársa lett. 1986-ban doktorált. 1989 és 1990 között a Southamptoni Egyetem vendégoktatója volt.[1] 1994-ben a BME egyetemi docense, 1998-ban az MTA doktora lett. 1999-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. 1997-től 1998-ig a Kaiserslauterni és az Erlangeni Egyetem, 2005-ben a Bonni Egyetem vendégprofesszora volt.[1] Dolgozott a BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék és az Oláh György Doktori Iskola vezetőjeként is. 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[2] Szakterülete a szervetlen kémia, kutatási területe az aromásság szerepe fémorganikus vegyületek stabilizálásában, a foszfortartalmú vegyületek elektronszerkezet és stabilitásvizsgálata, az ionos folyadékok szerkezeti kérdései és reaktivitása, valamint a karbének és szililének stabilitásának és katalitikus hatásának vizsgálata.[2]
Díjai, elismerései
- Polányi Mihály-díj (2010)
- Szent-Györgyi Albert-díj (2012)
- Széchenyi-díj (2025)
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 László Nyulászi (en-EN nyelven). prabook.com. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
- ↑ 2,0 2,1 Köztestületi tagok (magyar nyelven). mta.hu. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
Források
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
