Obrovac vára
| Obrovac vára | |
| Stari grad Obrovac | |
 | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Obrovac |
| Tszf. magasság | 26 m |
| Épült | 14. század |
| Elhagyták | 17. század (leégett) |
| Állapota | rom |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Obrovac vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 44° 12′ 00″, k. h. 15° 40′ 58″44.200000°N 15.682778°EKoordináták: é. sz. 44° 12′ 00″, k. h. 15° 40′ 58″44.200000°N 15.682778°E | |
Obrovac vára (horvátul: Stari grad Obrovac), vár Horvátországban, a Velebit-hegység lábánál, a Zrmanja-folyó partján fekvő Obrovac városában.
Fekvése
Obrovac belvárosa felett délre fekvő domb tetején találhatók a vár romjai.
Története
Obrovac vára a 14. századtól a korbáviai grófok a Kurjakovicsok birtoka volt. Első említése a 14. században történt. A vár a középkorban azt a fontos kereskedelmi utat ellenőrizte, amely Likából a Velebit-hegységen át vezetett a tengerparti városok felé. 1387-ben család birtokainak központjaként említik. A század második felében már jelentős kereskedelmi központ. Feltételezhető, hogy az egyik legjelentősebb fennmaradt glagolita kódex, az 1402 körül írt berlini misekönyv is itt, a Kurjakovics grófok déli birtokainak székhelyén íródott. Ebben történik említés a koprivai Szent György kolostorról, melynek maradványai ma is láthatók az obrovaci temetőben. [1] A török 1527-ben foglalta el Obrovacot, mely egészen 1647-ig uralma alatt maradt, amikor a kandiai háború során a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak elfoglalták és lerombolták. A török-velencei határon álló vár még egyszer, 1670-ben török kézre került és csak 1687-ben szabadították fel végleg Stojan Janković hajdúi.[1] A török érkeztével nagy számú lakosság menekült a biztonságosabb, velencei uralom alatt álló területekre, főként Zenggre, Vinodolra és az Isztriára. Obrovac vidéke rendkívül gazdag volt fában, ezért a török sok fát szállított innét hajóépítésre, melyet a velenceiek támadásaikkal többször próbáltak akadályozni. A város ugyanis a tengerig hajózható Zrmanjának köszönhetően egyben fontos kereskedelmi kikötőhely is volt. Obrovac ugyanakkor török fontos támaszpontja volt az uszkókok elleni harcban, valamint a Pag, Rab és Krk szigetei elleni rablótámadásokban.[1] A felszabadítás után a várba velencei őrséget helyeztek. 1694-ben az őrség hanyagsága miatt a vár tornyában felrobbant három hordó puskapor és az ezt követő tűzben az egész vár leégett. A tűzben az őrség is elpusztult, egyedül az akkor várkapitány Dimitar Vlasto menekült meg. Maradványait a lakosság házak építéséhez hordta el.
A vár mai állapota
A város feletti magaslaton állnak a Kurjakovics grófok obrovaci várának romjai. Eredetileg négyszög alaprajzú volt, falait négy saroktorony erősítette. Az 1694-es tűzvészben a vár rommá lett. Maradványait a lakosság házak építéséhez hordta el, de falai helyenként még mindig emeletnyi magasságban állnak.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Obrovac.hr:Povijest grada Archiválva 2015. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
Források
- J. Canigo: Sredovječne kute i gradine oko Novigrada i Karina - Obrovac na Zrmanji (horvátul)
- Obrovac város hivatalos oldala Archiválva 2020. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Obrovac turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Lako.com.hr:Obrovac (horvátul)