Oláhhorvát
Oláhhorvát (Horoatu Cehului) | |
![]() | |
Oláhhorvát görögkatolikus fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Rang | falu |
Községközpont | Szilágycseh város |
Irányítószám | 455101 |
SIRUTA-kód | 139768 |
Népesség | |
Népesség | 134 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 3 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhhorvát témájú médiaállományokat. | |
Oláhhorvát település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
Szilágycseh és Benedekfalva között fekvő település.
Története
A Szilágycseh közelében fekvő Oláhhorvát települést némelyik oklevél Csehi-Horváth-nak is nevezte. 1387-ben említették először az oklevelek, ekkor az aranyosi várhoz tartozó magyarok lakta falu volt, birtokosai a Kusalyi Jakcs család tagjai voltak. 1494-ben a Közép-Szolnok vármegyéhez tartozó birtok Jakcsi Ferencé volt, aki azt ez évben Drágffy Bertalannak adta. 1505-1595 között Kusalyi Jakcs László és családja és Drágffy György és János birtoka volt. 1640-ben özvegy Gyulafi Sámuelnét említették birtokosának. A 17. századból fennmaradt a Csehi javak urbáriuma című jegyzék szerint Horváthon 13 jobbágy volt. 1676-ból Szilágy-Cseh urbáriumának összeírásában Horváth részbirtokban 2 jobbágyot jegyeztek fel. 1733-ban gróf Bethlen László oláh-horváti zsellérei tanúskodtak gróf Gyulai Istvánnak egy győrteleki jobbágyáért. Az 1787-es összeíráskor a település főbb birtokosai báró Bornemissza József, Iktári gróf Bethlen Sámuel, báró Bánffy László, gróf Gyulai József és báró Naláczi József. 1847-ben 238 görögkatolikus lakosa volt. 1890-ben 183 lakosából 12 magyar, 171 román, melyből 2 római katolikus, 171 görögkatolikus, 1 református, 9 izraelita volt. A házak száma 41 volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Oláhhorvátnak 297 lakosa volt. Ebből 15 magyar, 282 román, melyből 3 római katolikus, 284 görögkatolikus, 9 izraelita volt. A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.
Nevezetességek
- Görögkatolikus fatemploma 1749-ben épült.
Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 525–530. o. Online elérés