Opálény Mihály
Opálény Mihály | |
Született | 1944. február 29. Budapest |
Elhunyt | 1986. május 14. (42 évesen) Budapest |
Foglalkozása |
|
Iskolái | PPKE Hittudományi Kar |
Opálény Mihály (Budapest, 1944. február 29. – Budapest, 1986. május 14.) katolikus lelkipásztor, hittanár.
Életpályája
Iskoláit a Színyei Merse Pál Általános Iskolában kezdte, majd a piaristáknál folytatta. Nagyon tehetséges volt matematikából, a versenyeken mindig az első tíz között volt. Felvételi nélkül bejuthatott volna bármelyik egyetemre, de ő a papságot választotta. [1][2] 1959 és 1963 között 47 feladatra küldött be jó megoldást a KöMal-nak.[3] Teológiai tanulmányait Budapesten, a Hittudományi Akadémián végezte. Esztergomban szentelték pappá 1967-ben. Ekkor még a Hittudományi Akadémia VI. éves hallgatója volt, és egyúttal kisegítő lelkész Budapesten. 1968-tól káplán Szentendrén. 1972 és 1981 között káplán a Szent Család plébánián. 1981-ben hittanárrá nevezték ki a budapesti a Patrona Hungariae Leánygimnáziumba. Tanársága mellett énekkart szervezett, amellyel többször felléptek Budapest plébániáin.
„Pap volt! Igazi lelkipásztor, tisztaszívű, áldozatkész, aki életének igazi értelmét látta a szolgálatban. Mindenkinek mindene akart és tudott lenni. Nem volt kérés, amelyet ő, ha lehetséges, ne teljesített volna. Javította a templom tetejét, szerelte a villanyt, sok gyermekes családoknak lakást alakított át, nyaralót épített, bútorokat szállított a rászorulóknak. Erején felül végezte a szeretet-szolgálatot életének minden napján. Szerették a fiatalok, szerették az öregek, mert rövid élete egyetlen ajándékozás volt.” Tarjányi Béla (szerk.): "Mindenkinek mindene lettem.", Emlékeink Mihály atyáról
A hittant új módszerekkel tanította. Fáradhatatlanul foglalkozott a fiatalokkal, minden munkát önkéntesen is elvállalt, amellyel segíthetett. Soha sem panaszkodott a nehézségekre. Laurea dolgozatát,[4] A tanúságtétel, mint az Egyház ismertetőjegye címmel, a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémián nyújtotta be 1968-ban.[5] A Balázs Károllyal összeállított Újszövetségi Szövegmutató Szótár – Konkordancia (amely bibliai szóelőfordulás-jegyzék) 1987-ben[6] jelent meg a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia kiadványaként, 1999-ben pedig a Szent Jeromos Bibliatársulat gondozásában.[7] Egyike volt a Nagymaroson 1971-től évente kétszer megszervezett katolikus ifjúsági találkozók szervezőinek. A reáliákhoz való vonzódása később sem szűnt meg. 1980-ban szabadalmi kérést adott be egy mágneses játékra, amely „olyan egyéni és közösségi szórakozásra is alkalmas ügyességi játék, amely az Archimédes törvénye alapján lebegtethető vas vagy mágneses testeket és a mágneses vonzást használja fel.”[8] Hosszas betegség után hunyt el 1986-ben. Az Újpest-Megyeri temetőben nyugszik.
Jegyzetek
- ↑ KÖMAL arcképcsarnok
- ↑ Saját maga mesélte: „Pogány tanár úr gyakran „civódott” velem: `Te, csibész, belőled talán még egy jó matematikus is lehetne! Természetesen csak piarista. Érted? Különben nem érsz semmit! Pap-tanár, érted?` – Én azonban már akkor sejtettem, hogy nem szerzetesnek hív az Isten.” (Tarjányi Béla (szerk.): „Mindenkinek mindene lettem.”)
- ↑ Opálény Mihály megoldásai (KöMal)
- ↑ Neve sokszor szerepel Dr. Opálény Mihályként, például a szabadalmi kérelmében, ezért valószínűsíthető, hogy éppen a laurea dolgozatát fogadták el doktori dolgozatnak.
- ↑ A tanúságtétel, mint az Egyház ismertetőjegye, Online hozzáférés
- ↑ A kész könyv hatósági akádályozás miatt csak halála után jelenhetett meg.
- ↑ Bodó Márta: Női szerepek tegnap és ma, Keresztény Szó 12. évf. 10. sz., 2001. október, Online hozzáférés
- ↑ 416/80-as számmal bejegyzett szabadalom
Források
- Szent Család plébánia Opálény Mihály
- Tarjányi Béla (szerk.): "Mindenkinek mindene lettem.", Emlékeink Mihály atyáról, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2011. ISBN 978-963-9921-06-1 Online hozzáférés
- Kamarás István: Lelkierőmű Nagymaroson, (religiográfia), VITA, Budapest, 1989. Online hozzáférés
További információk
- Bodnár Dániel: „Aki hisz, nem fél”, Új ember, 2019. október 20. Online hozzáférés