Ormányos tücsök
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Boreus westwoodi Hagen, 1866 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ormányos tücsök témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ormányos tücsök témájú médiaállományokat és Ormányos tücsök témájú kategóriát. |
Az ormányos tücsök (Boreus westwoodi) a rovarok (Insecta) osztályának a csőrösrovarok (Mecoptera) rendjéhez, ezen belül a hótücsökfélék (Boreidae) családjához tartozó faj.
Elterjedése
Az ormányos tücsök egész Európában megtalálható.
Megjelenése
Az ormányos tücsök 0,3-0,4 centiméter hosszú. A szárnyatlanság az élőhelyhez való alkalmazkodás következménye. A csőrösrovarok rendjébe tartozik, melyek közös jellemzője rendkívül hosszúra nyúlt fejpajzsuk csőrszerű alakulása. A hosszú hátulsó lábak az ugró, szökdelő mozgásra szolgálnak, ezért Németországban „hóbolhá”-nak is nevezik. A nőstényt hosszú tojócsövéről ismerhetjük fel.
Életmódja
Az ormányos tücsök nyílt mezők, elegyes erdők, kertek és parkok lakója. Magyarországon erdős vidékeken, patakok partján él, és februárban, márciusban látható. Az ormányos tücsköt az örök hóban, gleccsereken, a síkvidékeken pedig télen a jégen és havon találhatjuk meg. Csak -5 Celsius fokos hőmérsékleten válik tevékennyé. Az ormányos tücskök elpusztult kis rovarokat keresgélnek a jégen és a havon, de mohákkal és más növényekkel is táplálkoznak. Az emésztés már a száj előtt megkezdődik: táplálékukra nyálat juttatnak, ami azt rövid idő alatt feloldja.
Források
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
