Ortvay Rudolf
Ortvay Rudolf | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1885. január 1. Miskolc |
Elhunyt | 1945. január 2. (60 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Ismeretes mint | fizikus |
Nemzetiség | magyar |
Állampolgárság | magyar |
Iskolái | |
Iskolái | |
Középiskola | II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnázium (1985-1903) |
Felsőoktatási intézmény |
|
Doktorátusi tanácsadói | Tangl Károly |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika |
Kutatási terület | elméleti fizika,általános relativitáselmélet |
Tudományos fokozat | |
Munkahelyek | |
Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem | egyetemi tanársegéd (1909-1912)
egyetemi magántanár (1915-1916) nyilvános rendes tanár (1916-1928) |
Eötvös Loránd Tudományegyetem | nyilvános rendes tanár (1928-1945) |
Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1925) |
Hatással voltak rá | Arnold Sommerfeld, Peter Debye |
Hatással volt | Gombás Pál, Neugebauer Tibor,Novobátzky Károly |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortvay Rudolf témájú médiaállományokat. |
Ortvay Rudolf (Miskolc, 1885. január 1. – Budapest, 1945. január 2.) fizikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1925); az európai szintű modern elméleti fizikai oktatás és kutatás hazai megteremtője. Kutatási területe: az anyag szerkezete, relativitáselmélet, kvantumelmélet. Ortvay Tivadar (1843–1916) történész, régész, földrajztudós unokaöccse.
Életpályája
Német eredetű értelmiségi családba született. Középiskolai tanulmányait a II. kerületi kir. egyetemi Katolikus Főgimnáziumban végezte. A jeles érettségit követően beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Két évvel később átiratkozott a Bölcsészettudományi Karra, ahol matematikát és fizikát hallgatott. Tanulmányait két évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta, ahol tanárai voltak többek között Hermann Minkowski, David Hilbert, és Felix Klein, akik nagy hatással voltak későbbi tudományos pályájára. A diploma megszerzését követően 1908-ban Tangl Károly asszisztensnek, egyetemi tanársegédnek hívta maga mellé Kolozsvárra. Itt a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen írta meg doktori értekezését "a folyadékok dielektromos állandójának nyomással való változásával" kapcsolatos kutatásaiból.
Külföldi tanulmányútján Zürichben Peter Debye (1884-1966) mellett dolgozott, Münchenben Arnold Sommerfeld (1868-1951) német matematikus és elméleti fizikus környezetében az anyagszerkezettel foglalkozott. Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1915-től magántanár volt, majd a nyugdíjba vonuló Farkas Gyula tanszékvezetői székét örökölte a kolozsvári egyetemen.

A menekülő kolozsvári magyar egyetemmel ő is Budapestre érkezett, majd 1921-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanára volt, az Elméleti Fizikai Tanszék alapítója és első vezetője lett. (1921. szeptember 22. – 1928. augusztus 7.[1]) A Matematikai és Természettudományi Kar élére dékánnak választották az 1923/24-es tanévre, prodékáni tisztet töltött be 1924/25-ben. Szegeden ő szerkesztette az egyetemi természettudományi aktát. Az 1920-as években tartotta Szegeden híres előadássorozatát a Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe címen. Előadásainak anyaga 1927-ben nyomtatásban is megjelent, sőt akadémiai székfoglalóján (1927) is ezt a könyvet ismertette.[2][3] 1928-ban Ortvayt kinevezték a Budapesti Tudományegyetemen az elméleti fizika nyilvános rendes tanárává a nyugdíjba vonuló Fröhlich Izidor helyére. Az Elméleti Fizikai Intézet igazgatójaként megszervezte a nemzetközi színvonalú elméleti fizikai képzést a Pesti Tudományegyetemen. Kortárs, időszerű témákkal 1929-ben indította meg a hallgatóság számára az elméleti fizikai kollokvium sorozatot, ahova előadónak meghívta a kor neves fizikusait (többek közt Sommerfeldet, Paul Diracot, Neumann Jánost, Wigner Jenőt). Doktori hallgatói közé tartozott Neugebauer Tibor, és Gombás Pál is. 1940-ben Ortvay lett az Eötvös Társulat titkára, valamint a Matematikai és Fizikai Lapok fizikus szerkesztője.[4]

Az utolsó éveiben Ortvay egészsége hanyatlott, gyomor- és vesepanaszokkal többször kórházba került, később hónapokat töltött szanatóriumban. Budapest ostromának közvetlen megpróbáltatásait kimerült idegrendszere nem volt képes elviselni és 1945 január 2-án öngyilkos lett budapesti lakásán.
Munkássága
Ortvay első tudományos dolgozata 1911-ben jelent meg „Néhány folyadék dielektromos állandójáról magas nyomásnál” címmel a Matematikai és Természettudományi Értesítőben. Ez a téma szorosan kapcsolódott Tangl kutatásaihoz. A doktorit követő ösztöndíjas időszak alatt születtek "A szilárd testek sajátrezgéseinek megszámolásáról" (Über die Abzählung der Eigenschwingungen fester Körper) és a „Szilárd testek elmélete” (Zur Theorie fester Körper) című értekezései. Az utóbbiban a szilárd testek állapotegyenletének kérdésével foglalkozott.[5]
Művei
- A kvantumelmélet axiomatikus felépítése Heisenberg, Born és Jordan szerint (1926)
- Törvényszerűségek az elemek spektrumaiban (1926)
- Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe (Budapest, 1927)
- Korpuszkulák és hullámok (1929)
- Bevezetés a quantummechnnikába (Budapest, 1931)
- Mechanika. Előadások alapján összeállította Haász István Béla (1931)
- Farkas Gyula r. tag emlékezete (1933)
- Elektrodynamika (1938)
- Az egész és rész problémája (1940)
- A matematika néhány újabb szempontjának fizikai vonatkozásai (1940)
- Tangl Károly 1869-1940 (1940)
- Galilei és az újkori tudományos gondolkodás kibontakozása (1942)
- Newton és korunk tudománya, Születésének 300. évfordulója alkalmából (1943)
- Természetfilozófia (1943)
Tudományos tisztség
- Math. és Phys. Lapok szerkesztője (1930-1945)
Társasági tagságai
- Eötvos Loránd Matematikai és Fizikai Társulat, választmányi tag
- Magyar Természettudományi Társaság, választmányi tag (1919–1925)
- Magyar Filozófiai Társaság
- Deutsche Physikalische Gesellschaft
- Deutsche Mathematiker Vereinigung
- Astronomische Gesellschaft
- Stella Csillagászati Egyesület, elnöki tanács tag
- Magyar Aeroszövetség, választmányi tag
Jegyzetek
- ↑ Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). i. m. 529. p.
- ↑ Fekete Gézáné. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, 1825-1973. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára [1975]
- ↑ Farkas Zsuzsanna: Fizika. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 (1999). Szeged, Mészáros Rezső. Ortvay Rudolf lásd 334-335. p.
- ↑ Kovács István (1985). „Ortvay Rudolf Életútja” (magyar nyelven). Fizikai Szemle 35 (5), 161-167. o.
- ↑ Füstöss László (1985). „Ortvay Rudolf irodalmi munkássága” (magyar nyelven). Fizikai Szemle 35 (5), 167-169. o.
Források
- Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Ortvay Rudolf lásd 388. p.
További információk
- Füstös László: Ortvay Rudolf. Budapest, 1984
- Születésének centenáriumán cikkeket jelentettek meg életútjáról, tudományos munkásságáról. Fizikai Szemle, 1985/5. sz.
- Gábos Zoltán: A harmadik erdélyi egyetem fizikusai, Természet Világa 2006. I. különszám. Online hozzáférés Archiválva 2013. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon
- Ortvay Rudolf
- Műszaki Akadémia
- Séta az Aulában