Otto Appel

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Otto Appel
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Coburg
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Zehlendorf
Foglalkozása
  • botanikus
  • egyetemi oktató
  • entomológus
  • agronómus
  • növénygyűjtő
Iskoláiwürzburgi Julius-Maximilian egyetem
Kitüntetései
  • a Bécsi Mezőgazdasági Főiskola tiszteletbeli doktorra (1933)[1]
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (1952)
SírhelyeDahlemi temető (20-W 33)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Appel témájú médiaállományokat.

Friedrich Carl Louis Otto Appel (Coburg, 1867. május 19.Nyugat-Berlin, 1952. november 10.) német botanikus.

Élete

Appel először gyógyszerészként tanult, és 1890-ben botanikát kezdett tanulni a Sziléziai Frigyes-Vilmos-Egyetemen Boroszlóban. A würzburgi(wd) és a Königsbergi Egyetemen végzett asszisztensi munkáját követően csatlakozott a berlini Császári Egészségügyi Hivatal 1899-ben létrehozott mezőgazdasági és erdőgazdasági biológiai részlegéhez. E részlegből fejlődött ki később a Biologische Reichsanstalt für Land- und Forstwirtschaft (Birodalomi Biológiai Mezőgazdasági és Erdészeti Intézet), amelynek 1920 és 1933 közt az igazgatója volt.[3] Appel az SS pártoló tagja volt.

Kutatás

Appel a burgonyabetegségek vezető szaktekintélye volt. Németországban sikeres vetőburgonya-ellenőrző programot dolgozott ki.[4][5] Úttörő módon szervezte meg a növényvédelmi szolgálatot Németországban.

Válogatott munkái

  • Die Pflanzkartoffel, Verlagsbuchhandlung Paul Parey, Berlin, 1918
  • Taschenatlas der Kartoffelkrankheiten, 1925–1926
  • Taschenatlas der Krankheiten des Beeren- und Schalenobstes, 1929

Elismerései

A tiszteletbeli sír Berlin-Dahlemben

1905-ben a Leopoldina tagjává választották.[6]

További információk

Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Appel”.

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto Appel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források