Pálma Pál
Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Pálma Pál | |
Született | 1789. január 25. Szügy |
Elhunyt | 1866. szeptember 10. (77 évesen) Maklár |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | bölcseleti doktor, esperes-plébános |
Szoblahói Pálma Pál (Szügy (Nógrád vármegye), 1789. január 25. – Maklár, 1866. szeptember 10.) bölcseleti doktor, esperes-plébános.
Élete
Pálma József Ferenc ügyvéd és Kereskényi Éva fia. A gimnáziumot Vácon, a teológiát mint papnövendék Egerben végezte. 1810-ben bölcseleti doktor lett. 1812-ben fölszentelték, ekkor az aulába került, ahol fokozatosan haladva végül irodaigazgató lett. Ezen állásában nagy érdemet szerzett és a hazai jogtudományokban való jártasságával tűnt ki. Tizennyolc évi működés után elnyerte a füzesabonyi parókiát, és a középhevesi esperességet. 1832-ben patai főesperes, 1837-ben maklári plébánossá nevezte ki érseke.
Munkája
- A keresztény kat. anyaszentegyház hit- és erkölcsszabályainak rövid kivonata, elmélkedésekbe és fohászokba foglalva, Stauch Benedek után német eredetiből magyarítá ... Kiadja a Szent István-Társulat. Eger. 1859. (2. kiadás. Az 1. kiadást Kovács Mátyás fordította).
Egyházi beszédeinek kézirata Mattyasovszky Kálmán plébános birtokában voltak.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyar katolikus lexikon