Pápua szarvascsőrű
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett hím a Lincoln Park állatkertben
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rhyticeros plicatus (Forster, 1781) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Aceros plicatus | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pápua szarvascsőrű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua szarvascsőrű témájú kategóriát. |
A pápua szarvascsőrű (pidgin nyelven kokomo) (Rhyticeros plicatus) vagy régebbi nevén (Aceros plicatus) a madarak osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése, élőhelye
A faj a szarvascsőrű madárfélék családjából az egyetlen, amelyik a Wallace-vonaltól keletre is előfordul és amelyik behatol az ausztrálázsiai faunaterületre is. Elterjedési területe az Indonéziához tartozó Maluku-szigetektől Új-Guinea szigetén át a Salamon-szigetekig tart. Síkvidéki és alacsonyan fekvő hegyi esőerdők lakója. A hegységekben 1500 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő.
Alfajai
6 alfaja lakja viszonylag nagy elterjedési területén, melyen belül az egyes alfajok földrajzilag jól elkülönülnek egymástól.
- Rhyticeros plicatus plicatus (Forster, 1781) – Déli-Molukku-szigetek
- Rhyticeros plicatus ruficollis (Vieillot, 1816) – az Indonéziához tartozó Északi-Molukku-szigetek és Nyugat-Pápua, a Déli-hegyvidéktől keletre és a Pápua Új-Guinea államhoz tartozó Simbu tartomány
- Rhyticeros plicatus jungei Mayr, 1937 – Új-Guinea keleti fele, a Fly-folyó vidéke (Pápua Új-Guinea)
- Rhyticeros plicatus dampieri Mayr, 1934 – a Bismarck-szigetek
- Rhyticeros plicatus harterti Mayr, 1934 – Bougainville és Buka szigete
- Rhyticeros plicatus mendanae Hartert, 1924 – a Salamon-szigetek közül Choiseul, Guadalcanal és Malaita
Megjelenése
A pápua szarvascsőrű nagy méretű szarvascsőrű faj, körülbelül 90–95 cm hosszú madár. Új-Guinea térségében egyike a legnagyobb testű röpképes madaraknak. A kifejlett hím tollazata a testén és a szárnyán fekete, feje és nyaka vörösesbarna, arca és torokzacskója fehér, szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható. Csőre fakó szaruszínű, a tövénél fekete, rajta viszonylag kicsi, csak a csőr 2/3-át fedő szaruképlettel. Hosszú farka fehér. A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója fehér, szeme körül egy csupasz kék színű bőrfelület látható. Egész csőre fakó szaruszínű.
Életmódja
Táplálékát főként gyümölcsök, fügék és rovarok alkotják.
Szaporodása
Fészkelés céljából magas (18-30 méteres) esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat.
Természetvédelmi helyzete
A pápua szarvascsőrű ma még az egyik legkevésbé veszélyeztetett faj a szarvascsőrűmadár-félék családján belül. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem fenyegetett” kategóriába sorolja a fajt. A faj vadászata Új-Guinea szigetén jelentős, mivel a helyiek számára egyrészt fontos húsforrás, másrészt tollait és csőrét felhasználják a rituális célra használt fejdíszek készítése során. Ezek miatt ahol nagyobb létszámú népesség él Új-Guineán ott a faj valamivel ritkább. Ameddig azonban a vadászat nem ölt kereskedelmi mértéket és az erdőirtás sem kezdődik el nagyobb mértékben, addig a fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye. Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit. Állatkertekben elég gyakori faj. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban él egy pár, melyek 2021-ben szaporodtak is. Egy pár látható a Nyíregyházi Állatparkban is.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Papuan Hornbill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 16.)
- BirdLife International
- Coates, Brian J. (1985): The Birds of Papua New Guinea (Vol.1: Non-Passerines). Dove Publications, Alderley, Queensland, Australia. ISBN 0-9590257-0-7
- Coates, Brian J. & Bishop, K. David (1997): A Guide to the Birds of Wallacea, Sulawesi, the Moluccas and Lesser Sunda Islands, Indonesia. Dove Publications, Alderley, Queensland, Australia. ISBN 0-9590257-3-1
- Majnep, Ian Saem & Bulmer, Ralph (1977): Birds of my Kalam Country. Auckland University Press, Auckland, New Zealand.
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
