PVL–105 Torm
| PVL–105 Torm | |
 | |
| A PVL–105 Torm az Észt Tengerészeti Múzeumban | |
| Hajótípus | őrhajó |
| Üzemeltető |  Norvég Haditengerészet (1966–1994) Észt Határőrség (1994–2008) |
| Hajóosztály | Storm osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Bergens Mekaniske Verksted (BMV) |
| Vízre bocsátás | 1966 |
| Szolgálatba állítás | 1966 (Norvég Haditengerészet) |
| Szolgálat vége | 2008 (Észt Haditengerészet) |
| Sorsa | múzeumhajó |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 118 t |
| Hossz | 36,5 m |
| Szélesség | 6,3 m |
| Merülés | 1,5–1,8 m |
| Hajtómű | 2 db 2 Maybach-Mercedes 872A MTU dízelmotor |
| Teljesítmény | 2×2640 kW |
| Sebesség | 30–33 csomó |
| Hatótávolság | 600 tengeri mérföld |
| Fegyverzet | 1 db 2M–3 25 mm-es duplacsövű gépágyú, 1 db 40 mm-es Bofors légvédelmi ágyú |
| Legénység | 8 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz PVL–105 Torm témájú médiaállományokat. | |
A Torm[1] (ex. Arg) az Észt Határőrség norvég építésű Storm osztályú őrhajója volt PVL–105[2] hadrendi jelzéssel. Korábban a Norvég Haditengerészet üzemeltette Arg néven és P968 hadrendi jelzéssel. Napjainkban múzeumhajó az Észt Tengerészeti Múzeumban.
Története
A hajót 1966-ban építették a Bergens Mekaniske Verksted (BMV) hajógyárban Bergenben a 20 egységből álló Storm osztály kilencedik tagjaként.[3] A hajót a Norvég Haditengerészet használta 1966-tól Arg néven és P968 hadrendi jelzéssel. A norvég flottánál a hajó besorolása rakétás és ágyús gyorsnaszád volt és partvédelmi feladatkörben üzemeltették. Eredetileg csak csöves tüzérségi fegyverekkel volt felszerelve. 1970-ben modernizálták, ekkor Pengiun típusú hajók elleni rakétákat kapott. Norvégiában az 1990-es évek elején kezdődött a Storm osztály hajóinak kivonása. A hajók egy részét Norvégia a balti államoknak ajánlotta fel. A fegyverzetétől megfosztott Argot 1994-ben vonták ki és Észtország kapta meg. (Egy-egy további hajót kapott Lettország és Litvánia, majd ezen országok 2000 után még további Storm osztályú hajókat kaptak.) Észtországban a hajót az Észt Határőrség állította szolgálatba 1994. december 16-án és őrhajóként alkalmazta. A hajót először egy szovjet gyártmányú 2M–3 25 mm-es ikercsövű gépágyúval, majd 1996-ban egy svéd gyártmányú 40 mm-es L/60-es Bofors légvédelmi ágyúval szerelték fel. A hajó az észtországi szolgálata alatt főként Saaremaán és Hiiumaán, később Paldiskiban állomásozott. A hajó több tengeri mentési hadgyakorlatban vett részt, valamint részese volt az Észtország és Lettország között 1995-ben a Rigai-öböl halászati jogai miatt kirobbant, sprotniháború néven ismert konfliktusnak. A kiöregedett és a motor üzemidő tartalékát felélt hajót 2008-ban kivonták a szolgálatból és átadták az Észt Tengerészeti Múzeumnak. Napjainkban a múzeum kikötőjében (Lennusadam) a szárazföldön áll.
Jegyzetek
Források
- Robert Gardiner: Conway's All the World's Fighting Ships 1947–1995, US Naval Institute Press, 1996, ISBN 1557501327, p. 294
