Palugyay Jakab
| Palugyay Jakab | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palugyay Jakab témájú médiaállományokat. | |
Kis-palugyai és bodafalvai Palugyay Jakab (Pozsony, 1819. augusztus 8.[1] – Pozsony,[2][3] 1886. május 22.) pozsonyi vendéglős, a Zöldfa szálló tulajdonosa, Liptó vármegyei birtokos.
Élete
1819. augusztus 8–án született Pozsonyban a Grassalkovich-palota valamelyik földszinti helyiségében. 1844-ben került a tulajdonába a malomvölgyi „Vaskutacska” vendéglő, és ugyanebben az évben elvette feleségül Rauch Annát, aki fiatalon, 1847. augusztus 13-án elhalálozott.[4] 1848 szeptember 26-án feleségül vette Strasser Annát.[5] 1848-ban megvette a Zöldfa szálló éttermi részét Lőw Jánostól, és az 1850-es évek elején elindította borkereskedő vállalkozását – kezdetben csak főuraknak, de később a Habsburg-ház uralkodóház több tagjának is szállította borait. Pozsonyban harmadikként kezdett pezsgőgyártással foglalkozni, 1870-ben gépeikkel napi 2000 palackot mostak és töltöttek naponta.[6] Az 1900. évi Párizsi világkiállításon „Château Palugyay” márkanevű termékével nagydíjat nyert. 1857-ben a kávéház kivételével az egész Zöldfa szálló tulajdonjogát megszerezte. 1848. március 17-én Kossuth Lajos a Zöldfa szálló erkélyéről hirdette ki Magyarország újjászületését a téren gyülekező tömegnek, miután V. Ferdinánd király aláírta az Áprilisi törvényeket, és előző nap megbízta Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány megalakításával. A szálló adott otthont a Conus kuglizó társulat évenkénti összejöveteleinek, és itt volt Magyarország első vívóegyesületének, a Martinengo Nándor által alapított Pozsonyi vívó-egyesület egyleti és gyakorlóhelyisége. A szállóban később I. Ferenc József többször is megszállt. 1849-ben a szabadságharc leverése után orosz katonák szállták meg a várost, akik ki akarták vágni a Séta tér (ma: Hviezdoslavovo námestie) fáit tűzifának, amelyeket Palugyay Jakab mentett meg úgy, hogy a saját tűzifakészletét bocsátotta az oroszok rendelkezésére. Továbbá többször is sikerrel járt közben a szabadságharc leverése után a császári és királyi hadparancsnoknál a politikai foglyok ügyében. Az ő közbenjárásának eredményeképpen szabadult ki a börtönből Lipovniczky István, a későbbi nagyváradi püspök is. Palugyay Jakab közismert volt jótékonyságáról is: a vendéglőjében 12 szegény tanuló számára külön asztal volt terítve, amelyet később 24 személyre bővítettek ki.
Érdekesség
Palugyay Jakabról nevezte el Jurkovits Ferenc 1874-ben, a Palugyay születésnapjára készített gesztenyés tortáját.[7]
Jegyzetek
- ↑ Familysearch Pozsony, Virágvölgy (Part I),) keresztelési anyakönyv. Adatok: A keresztelt neve, Jacobus Michael Palugyaÿ; apja, Ignatius Palugyaÿ; anyja, Josepha Freischisserin. Keresztelés 1819. aug. 9.
- ↑ Az „öreg Palugyay” Pozsonyban történt haláláról híradás. Halálozások rovat. In: Pesti Napló, 1886. május 23. 142. szám
- ↑ Nemzet, 1886. május 23. 1339. szám. Pozsonyban történt halálhíre.
- ↑ Családi kapcsolatait gyermekeivel együtt lásd Familysearch oldalon. 1. felesége Anna Katalin Rauch (1815–1847), házasságkötés 1844. április 15. Pozsony; Gyermekeik: a.) Ferenc Jakab Román Palugyay (1845–1925) b.) József Károly Fridrik Palugyay (1846–1915); c.) Anna Karolina Teréz Palugyay (1847–1847).
- ↑ Családi kapcsolatait gyermekeivel együtt lásd Familysearch oldalon. 2. felesége Anna Strasser, házasságkötés 1848. szeptember 26. Pozsony; Gyermekeik: a.) Károly János Palugyay (1850–1911) b.) Mária Karolina Palugyay (1853-ban elhunyt); c.) Emma Karolina Palugyay (1855-ben elhunyt); d.) János Jakab Zsigmond Palugyay (1857-ben elhunyt); e.) Auguszta Karolina Palugyay (1861–1866).
- ↑ Palugyay és fiai – a „pezsgő” pozsonyiak. Pozsonyi kifli – Ennivaló történelem honlap, 2013. febr. 3.
- ↑ Draveczky Balázs: Pozsony Gundelja és a „Zöldfához” cégérezett fogadó. Limes. Tudományos szemle. ’99/1. Tatabánya, 11. évf. 35. szám, 140. és 143. oldalak. [2020. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 9.)
Források
- Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887) – MEK
- Palugyay és fiai – a „pezsgő” pozsonyiak. Pozsonyi kifli – Ennivaló történelem honlap, 2013. febr. 3.
- Draveczky Balázs: Pozsony Gundelja és a „Zöldfához” cégérezett fogadó. Limes. Tudományos szemle. ’99/1. Tatabánya, 11. évf. 35. szám, 137–146. oldalak Archiválva 2020. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Jókai Mór: „Château Palugyay”. Eredetileg A hon, 1869. Vendéglősök Lapja, 1912. szeptember 18. ünnepi szám.
