Petar Šegedin

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Petar Šegedin
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Korčula
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Az adatok szerializációja sikertelen
Állampolgárságahorvát
Foglalkozásaíró
Iskolái
  • Faculty of Humanities and Social Sciences, University of Zagreb
  • Zágrábi Egyetem
KitüntetéseiVladimir Nazor Award

Petar Šegedin (Žrnovo, 1909. július 8. – Zágráb, 1998. szeptember 1.),[1][2] horvát író, akadémikus, egyetemi tanár, a Matica hrvatska és a Horvát Írószövetség elnöke.

Élete és munkássága

Korčula szigetén, Žrnovóban született, itt végezte el az elemi és polgári iskolát, majd beiratkozott a középiskolára, melyet Dubrovnikban végzett el. Felsőfokú tanulmányait a zágrábi Pedagógiai Főiskolán és a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán végezte.[1] Ezután Kula Norinskán, valamint szülőföldjén, a korčulai Račišćén dolgozott tanárként.[1] 1936-ban érkezett Zágrábba, és csatlakozott Miroslav Krleža és társaihoz, a „Pečat” folyóirat fiatal jól ismert, liberális, szubjektivizmus és írói autonómia felé forduló köréhez. Šegedin először a Pečatban jelentette meg prózai írásait. Irodalommal foglalkozott, és eredményesen próbálkozott novellák, regények, esszék és útleírások írásával. Számos tisztséget töltött be a kultúra és oktatás területén is. Mihovil Nikolić elnöksége alatt 1945-től 1947-ig a Matica hrvatska, a legjelentősebb horvát kulturális intézmény titkára volt. A Matica adta ki első és leghíresebb könyvét, „Djeca božja” (Az Isten gyermekei) címmel, majd a „Crni smiješak” (Fekete mosoly) című könyvet, valamint híres esszéinek gyűjteményét „Svi smo mi odgovorni” (Mindannyian felelősek vagyunk) címmel. Šegedin 1953-ban, majd 1968-tól 1970-ig a Horvát Írószövetség vezetője volt, 1989-ben pedig a Matica hrvatska elnökévé választották.[1] Emellett egy ideig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövetségének kulturális tanácsadójaként dolgozott.[1] 1963-tól a Zágrábi Egyetem Irodalmi Tanszékének tanára, és a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.[2] 1961-ben a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztálya folyóirata, a Forum egyik alapítója. Petar Šegedin a horvát értelmiségiek azon csoportjához tartozott, akik Horvátországot szabad és demokratikus országnak akarták látni. Éppen politikai meggyőződése miatt tanácsolták neki, hogy hagyja el az országot, hogy elkerülje a tárgyalást és a börtönt. Felesége rokonainál telepedett le Németországban. A szabad Horvátország utáni vágya mellett aktívan harcolt a horvát nyelvért, emiatt konfliktusokba és különféle vitákba bocsátkozott politikai disszidensekkel. 1990-től, a megújulás időszakában a Matica hrvatska elnökeként intenzíven jelen volt a horvát irodalmi és közéletben.[3] 1991-ben megkapta a Vladimir Nazor életműdíjat.[1]

Főbb művei

Regények

  • Djeca božja (1946)
  • Osamljenici (1947)
  • Vjetar (1986)
  • Crni Smješak (1969)

Novellák

  • Mrtvo more (1953)
  • Na istom putu (1963)
  • Orfej u maloj bašti (1964)
  • Sveti vrag (1965)
  • Izvještaj iz pokrajine (1969)
  • Getsemanski vrtovi (1981)
  • Tišina (1982)
  • Licem u lice (1987)

Útileírások

Úton (1963)

Esszék és polemikus próza

  • Eseji (1956)
  • Essay o obliku i sadržaju (1955)
  • Riječ o riječi (1969)
  • Svi smo mi odgovorni (1971)

Emlékezete

  • A Petar Šegedin Napokat 2005 óta rendezik meg kétévente Korčulában.
  • A Korčulai Városi Múzeumban 2006-ban létrehozott Petar Šegedin emlékgyűjtemény.
  • Petar Šegedin Gimnázium Korčulában.

Jegyzetek

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Petar Šegedin című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hungaropedia.org/index.php?title=Petar_Šegedin&oldid=627355”