Pierre Renouvin

Pierre Renouvin
Született
Elhunyt
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	történész egyetemi oktató
Tisztsége	igazgató (1935–1939, La contemporaine) dékán (1955–1958, Faculty of Arts of Paris) elnök (1959–1971, Politikai Tudományok Nemzeti Alapítványa) elnök (1965–1965, Société de l’histoire de France)
Iskolái	Faculty of Arts of Paris Lycée Louis-le-Grand
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje a Cambridge-i Egyetem díszdoktora Honorary doctor of the University of Liège a Padovai Egyetem díszdoktora
Sírhelye
Sablon Wikidata Segítség

Pierre Renouvin (Párizs, 1893. január 9. – Párizs, 1974. december 7.) francia történész, a nemzetközi kapcsolatok /diplomáciatörténet/ kutatója.

Életpályája

1893-ban született Párizsban, tanulmányait a Louis-le-Grand gimnáziumban végezte, majd jogi diplomát szerzett. Kezdetben a francia forradalom történetével foglalkozott, doktori disszertációját is ebben a témakörben írta. A Nagy Háborúban gyalogosként szolgált, súlyosan megsebesült, elvesztette bal karját. Személyes érintettsége és az oktatási miniszter Andrew Honnorat kérésére átfogó vizsgálatot kezdett az első világháború kirobbanásának okairól. 1920–33-ig a Sorbonne Hadtörténeti Könyvtárában kutatott, 1933–64-ig pedig főállású professzorként dolgozott. Renouvin az első világháborút kutató történészek első generációjához tartozott, tehát kutatásainak középpontjában a háborús felelősség kérdése állt. Igyekezett minél objektívabb álláspontra helyezkedni, amit a korszak feszült politikai légköre jelentősen akadályozott. Hatalmas mennyiségű diplomáciai dokumentációt vizsgált át, összehasonlító elemzés alá vetette a német és francia nacionalizmust, politikai érdekszférákat, motivációkat. Nem fogadta el Németország kizárólagos felelősségét a háború kirobbantásában. A francia baloldal támadta őt, mert bebizonyította, hogy a júliusi krízist feltáró dokumentum, az ún. „Sárga Könyv” hamisítvány. Ennek ellenére rámutatott a francia–orosz agresszió németek általi túlhangsúlyozásának hibáira is. Renouvin haláláig még számtalan modern szemléletű, a középkortól a legújabb korig terjedő diplomáciatörténeti tanulmányt jelentetett meg, mellyel máig nagy hatást gyakorol a történettudományra ill. az azóta önálló diszciplínává fejlődött nemzetközi kapcsolatokra.

Érdekesség

Egy 1958. január 1-jén kelt nyílt levélben Renouvin a Nemzetközi Történettudományi Bizottsággal együttesen követelte a kiváló magyar történész, Kosáry Domokos szabadon engedését, akit 1956-os szerepvállalásáért börtönöztek be.

Fontosabb munkái

• Les formes du gouvernement de guerre, 1925. (Háborús kormányzati formák)
• Les origines immédiates de la guerre (28 juin-4 août 1914), 1925. (A háború közvetlen okai. 1914. jún. 4.-aug. 28.)
• La crise européenne et la grande guerre, 1904-1918, 1934. (Az európai válság és a Nagy Háború 1904-1918)
• La question d’Extrême Orient, 1840-1940, 1946. (Távol-keleti kérdések 1840-1940)
• Les crises du XXe siècle de 1914-1929, 1957-1959. (Válságok a XX. században), Jean-Baptiste Duroselle-lel közösen, társszerzőként, in: Introduction à l’histoire des relations internationales, 1964.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Renouvin című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Renouvin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• http://www.grotius.hu/doc/pub/UUHVTF/2014-06-29_szabo_viktor_a-haborus-felelosseg-kerdese.pdf
• http://www.matud.iif.hu/07dec/01.html