Pikolinsav

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Pikolinsav
Más nevek Pikolinsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 98-98-6
PubChem 1018
ChemSpider 993
ChEBI 28747
SMILES
c1ccnc(c1)C(=O)O
InChI
1/C6H5NO2/c8-6(9)5-3-1-2-4-7-5/h1-4H,(H,8,9)
InChIKey SIOXPEMLGUPBBT-UHFFFAOYSA-N
UNII QZV2W997JQ
ChEMBL 72628
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H5NO2
Moláris tömeg 123,11 g/mol
Megjelenés Fehér-világosbarna szilárd anyag
Olvadáspont 136 °C
Oldhatóság (vízben) Kissé oldódik (0,41%)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A pikolinsav szerves vegyület, képlete C5H4NCOOH. A piridin származéka a 2. helyen karbonsav (COOH) szubsztituenssel. A nikotinsav és az izonikotinsav izomerje, melyekben a karboxilcsoport a 3. és 4. helyen van. Fehér, vízben kissé oldódó szilárd anyag. Szerves szintézisekben a Micunohu- és a Hammick-reakció szubsztrátjaként használatos.[2]

Koordinációs kémia

A pikolinsav bidentát kelátképző anyag, mely cinkkel, krómmal, mangánnal, rézzel, vassal és molibdénnel képez emberben kelátot.[3]:72 Számos komplex semleges, így lipofil. Abszorpcióban való szerepének felfedezése után a cink-pikolinát étrend-kiegészítők a hatékony cinkbevitel miatt terjedtek el.[3]

Előállítás

A pikolinsav 2-metilpiridinből állítható elő oxidációval például KMnO4 révén.[4][5]

Bioszintézis

A pikolinsav a triptofán katabolitja a kinurenin-útvonalban.[3][6] Funkciója ismeretlen, de számos idegvédő, immunológiai és antiproliferációs hatást tulajdonítanak neki. Ezenkívül a Zn2+ és más két- vagy háromértékű ionok vékonybélen keresztül való felvételét is segítheti.[7]

Pikolinátok

A pikolinsav sói közé tartoznak:

Jegyzetek

  1. Lide, DR. „CRC Handbook of Chemistry and Physics, Internet Version 2005, http://hbcpnetbase.com, CRC Press, Boca Raton, Florida, 2005”. 
  2. Fuchs, Philip L.. Picolinic acid, Catalytic Oxidation Reagents. Wiley Inc., 495ff. o. (2013. július 29.). ISBN 9781118704844. OCLC 954583821 
  3. 3,0 3,1 3,2 R. S. Grant, S. E. Coggan, G. A. Smythe (2009). „The physiological action of picolinic Acid in the human brain.”. International Journal of Tryptophan Research 2, 71–9. o. DOI:10.4137/ijtr.s2469. PMID 22084583. PMC 3195224. 
  4. Ullmann Vegyipari Enciklopédia
  5. Harold Hart, Leslie E. Craine, David J. Hart, Christopher M. Hadad. Organische Chemie, 3. ford.: Nicole Kindler:, Weinheim: Wiley-VCH, 494. o. (2007). ISBN 978-3-527-31801-8 
  6. (2012. december 1.) „The kynurenine pathway in neurodegenerative diseases: mechanistic and therapeutic considerations”. J Neurol Sci 323 (1–2), 1–8. o. DOI:10.1016/j.jns.2012.08.005. PMID 22939820. 
  7. Evans, Gary (1982). „The Role of Picolinic Acid in Metal Metabolism”. Life Chemistry Reports 1, 57–67. o, Kiadó: Harwood Academic Publishers. [2016. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 5.) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Picolinic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek