Piros pettyesasztrild
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hypargos niveoguttatus Peters, 1868 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Piros pettyesasztrild témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Piros pettyesasztrild témájú kategóriát. |
A piros pettyesasztrild (Hypargos niveoguttatus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Wilhelm Peters német természettudós írta le 1868-ban, a Spermophaga nembe Spermophaga niveoguttata néven.[3]
Alfajai
- Hypargos niveoguttatus macrospilotus Mearns, 1913
- Hypargos niveoguttatus niveoguttatus (W. Peters, 1868)[2]
Előfordulása
Afrika déli részén, Angola, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Szomália, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi legelők, szavannák és cserjések, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 12–13 centiméter, testtömege 12,5-17 gramm.[3] A hímnél a fejtető és a nyak szürkésbarna, a hát a szárnyak barna színűek. A farcsík és a felső farokfedők vörösek. A farktollak feketék, vörös árnyalattal. A fej és a nyak oldalai, a torok és a mell felső része kárminvörös, a mell alsó része és a has fekete, nagy fehér foltokkal – különösen a hasoldalon. A szem sötétbarna, a szemgyűrű kékes színű. A csőr kékesfekete. A tojónál a fejoldalak barna színűek, a fejtető, az áll és a torok sárgásbarna.
.jpg) |
Életmódja
Fűmagvakkal és kisebb rovarokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
Fészekalja 3-6 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák a fészekben még 18-19 napig maradnak.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ 3,0 3,1 3,2 Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
Források
- Díszmadár Magazin
- Amadinenwelt.de
- Comnets.rwth-aachen.de
- Vargha Béla. Szövőpintyek-díszpintyek. Natura (1984). ISBN 963-233-107-9
