Planum Boreum

Innen: Hungaropédia
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Planum Boreum
Elhelyezkedése
Planum Boreum (Mars)
Planum Boreum
Planum Boreum
Pozíció a Mars térképén
é. sz. 87° 19′ 12″, k. h. 54° 57′ 36″87.320000°N 54.960000°EKoordináták: é. sz. 87° 19′ 12″, k. h. 54° 57′ 36″87.320000°N 54.960000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Planum Boreum témájú médiaállományokat.

A Planum Boreum (magyarul: az északi síkság) a Mars északi-sarki síksága. A síkságot a Vastitas Borealis alföld veszi körbe, ami nagyjából 1500 kilométer átmérővel rendelkezik, dominálva a teljes északi félgömböt.

Jellemzői

A Planum Boreum jégsapkáján található a Chasma Boreale kanyon, ami egyes helyeken 100 kilométer széles és falai akár 2 kilométer magasak is lehetnek.[1][2] Hasonlatként az Egyesült Államokban található Grand Canyon egyes részein 1,6 kilométer mély és 446 kilométer hosszú, de legnagyobb szélessége csak 24 km. A Planum Boreum érintkezik a Vastitas Borealis alfölddel, a kanyontól nyugatra, a Rupes Tenuis törésnél, ami akár 1 kilométer magasságot is elér. A síkságot homokdűne-mezők veszik körbe: az Olympia Undae, az Abalos Undae, a Siton Undae és a Hyperboreae Undae. Az Olympia Undae messze a legnagyobb, az északi szélesség 100–240 fokai között terül el.[3][4]

Jégsapka

Porral szennyezett vízjég az északi-sarkon

A Planum Boreum otthont ad egy jégsapkának is, ami nagyjából 1,2 millió km3 vízjeget (télen pedig további 1 méter vastag szén-dioxid-jeget)[5] tartalmaz és körülbelül tizenegy Magyarországgal megegyező területet ölel fel. Átmérője 600 km, legnagyobb mélysége pedig 3 km.[6] A spirális árkok kialakulását katabatikus szél okozta. Az árkok nagyjából merőlegesek a szél irányával, ami eltolódik a Coriolis-effektus miatt, így kialakítva a spirális alakot.[7][8] Ezek az árkok lassan az északi-sarok felé mozognak, az elmúlt 2 millió évben 65 kilométerrel kerültek közelebb.[7] Az északi jégsapka összetételét a tavasz közepén kutatták Mars körüli pályán keringő űrszondák. A jégsapka szélén található jég porral szennyezett és leginkább vízjég. Az északi-sarkhoz közeledve a vízjég aránya csökken, helyét szárazjég veszi át és tisztasága is növekszik.[9] A Phoenix űrszonda 2008-ban a Vastitas Borealis alföldön ért földet és Geoffrey A. Landis, illetve Charles Cockell is javasolta a sarkot, mint emberes Mars-kutató expedíciók leszállóhelye.[10]

Lavinák

2008 februárjában a HiRISE négy lavináról is készített felvételt, egy 700 méter magas hegyoldalon. A lavinafelhő 180 széles és a hegyoldaltól 190 méter távolságba húzódott. A vörös rétegek vízjégben gazdag kövek, míg a fehér rétegek évszakos, megfagyott szán-dioxidjeget tartalmaznak. A lavina valószínűleg a legfelső vörös rétegtől indult meg.

A gyűrűs felhő

A felhő a Hubble felvételein

Egy nagy, gyűrűs köd megjelenik minden évben az északi-sark környékén, gyakorlatilag ugyanabban az időben, ugyanakkora méretben. Reggel jelenik meg és a marsi délutánra már el is tűnik.[11] Átmérője nagyjából 1600 kilométer és a középső „szem” 320 kilométer széles. A felhő valószínűleg vízjégből alakul ki, ezért fehér a színe, a sokkal gyakoribb porviharokkal ellentétben.[12] Egy hurrikánhoz hasonló viharnak tűnik, de nem forog.[11] A felhő az északi nyár idején jelenik meg, valószínűleg a különleges északi-sarki klímának köszönhetően. Ciklonokhoz hasonló viharokat először a Viking-program idején fedeztek fel a bolygón, de az északi gyűrűs felhő háromszor nagyobb.[12] A Hubble és a Mars Global Surveyor is készített róla felvételt.[11][12] A Hubble 1999-es felvétele idején azt hitték, hogy egy ciklon, ekkor átmérőjét 1750 kilométer szélesre becsülték.[13]

Jegyzetek

  1. Fly over the Chasma Boreale at Martian north pole (English nyelven). European Space Agency. [2006. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  2. Tanaka, Kenneth L.; Skinner Jr., James A.; Hare, Trent M.: Geologic Map of the Northern Plains of Mars. USGS. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  3. Planum Boreum | Planetary Names. planetarynames.wr.usgs.gov. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  4. Olympia Undae | Planetary Names. planetarynames.wr.usgs.gov. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  5. Darling, David: polar caps of Mars. www.daviddarling.info. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  6. Laser provides first 3-D View of Mars' North Pole. NASA. [2006. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  7. 7,0 7,1 Smith, Isaac B. (2010. május 1.). „Onset and migration of spiral troughs on Mars revealed by orbital radar” (English nyelven). Nature 465 (7297), 450–453. o. DOI:10.1038/nature09049. ISSN 0028-0836. 
  8. Hsu, Jeremy: Mystery Spirals on Mars Finally Explained (English nyelven). Space.com, 2010. május 26. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  9. M. Giuranna, G. Hansen, A. Maturilli, L. Zasova, V. Formisano, D. Grassi, N. Ignatiev: Spatial variability and composition of the seasonal north polar cap on Mars. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
  10. Polar Landing Site for a First Mars Expedition. www.geoffreylandis.com. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  11. 11,0 11,1 11,2 Happy 8th Birthday, MGS. NASA/JPL/MSSS. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
  12. 12,0 12,1 12,2 Colossal cyclone swirling near Martian north pole is observed by Cornell-led team on Hubble telescope. news.cornell.edu, 1999. május 19. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
  13. Colossal Cyclone Swirls near Martian North Pole. Hubble Site, 1999. május 19. [2012. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 4.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Planum Boreum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.